Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Megye – város - Kiss András: A boszorkányság Szatmár vármegyei forrásairól

KISS ANDRÁS A BOSZORKÁNYSÁG SZATMÁR VÁRMEGYEI FORRÁSAIRÓL A Komáromy András által megindított, az egész országra kiterjedő rendszeres boszorkányper-kutatás és ennek eredményeként megjelent forráskiadványát

1 megelőző boszorkányper-közlések közül - eltekintve Bél Mátyás és Gvadányi József említéseitől

2 - elsőként a Szatmár vármegyei jegyzőkönyvekből jelentek meg tartalmasabb boszorkányper részletek. Szirmay Antal az 1809-ben megjelent, Szatmár vármegyét ismertető müvében részleteket közöl két boszorkányperből, amelyek közül az egyik 1730-ban folyt a zsarolyáni Sárossy Jánosné Tóth Borka ellen, a másik pedig 1745-ben a császlói Rekettye Pila és Varga Anna ellen (mindkettőt tűzhalálra ítélték). Célja az volt, hogy eloszlassa a boszorkányokról kialakult „balvélekedést", és a közölt szövegekkel bizonyítsa, hogy „a bűbájosok által véghezvitt dolgok nem ördögi mesterkedéssel, de természetesen történnek. "

3 Szirmay közlését követően a boszorkányperek - köztük a Szatmár vármegyeiek is - Ipolyinál már tudományos forrásként jelennek meg nagy, a magyar hitvilágot tárgyaló művében.

4 A következő években, többnyire csak szövegismertetés- és hivatkozásként, Szatmár vármegyei boszorkányperek más kiadványokban is megjelennek, de összefüggő forráskiadványként csupán Abafi Lajos közöl felsőbányai boszorkánypereket. A magyar forráskiadványok sorában Komáromy András - aki az elsők között ismerte fel a törvénykezési jegyzőkönyvek forrásértékét a társadalomtörténet elmélyítésében - indítja meg a bo1 Magyarországi boszorkányperek oklevéltára 1517-1768. Szerk. Komáromy András. Bp., 1910. (a továbbiakban Komáromy, 1910.) 2 Belius Matthias: Notitia Hungáriáé novae historico-geographica. I—II, IV. Viennae, 1735, 1736, 1742.; Uő. Adparatus ad Históriám Hungáriáé. Viennae, 1735.; Gvadányi József: Egy falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége és testamentuma. Pozsony-Komárom, 1796. 3 Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történeti és polgári esmérete. I. Budán, 1809. (a továbbiakban Szirmay, 1809.) 77-82.; Mind a két per aztán további közlésekben is megjelent. Lásd Tóth G.: A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere. 1408-1848. BudapestVeszprém, 2000. (a továbbiakban Tóth G., 2000.) 4 Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Pest, 1854. (Szatmárnémeti, Felsőbánya és a zsarolyáni Sárossy Jánosné Tóth Borka pere.) 5 Lajos Gyula: Boszorkányper másfél század előtt. Hazánk s a Külföld, 1866. 448. (Nagybánya).; Villányi Géza: A boszorkányokról. (A magyar ősmondakörböl). Hazánk s a Külföld, 1869. 188-189. (Szatmárnémeti, Felsőbánya).; Thaly Kálmán: Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczi-korban.Cultartörténeti tanulmány. Századok, XV. (1881) 40-60., 115-147.; Abafi Lajos: Felsőbányai boszorkánypörök. Hazánk, Történelmi Közlöny. 1883. VIII. 301-319, 351-372.