Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Udvari István: Adalékok Sztripszky Hiador pályakezdéséhez (Nagyszombati levéltári források alapján)

legerősebbhez. Pedig ez hamis értelmezés volt; az igazi ez: minden szláv nép szeresse önmagát, s a maga emberségéből álljon lábra, ha fekszik; s haladjon, ha áll. Koldusfillérekkel nem lehet százezreket, csak egyeseket jól laktatni, akik aztán a maguk életét, biztosítva látván, ábrándokkal szeretnék táplálni a tömeget. Ilyen volt Dobránszky. Mint a muszka hadsereg komiszáriusa nagy kegyben volt a bécsi udvar előtt; sőt, Világosnál ő képviselte a császár személyét; 1849 ősze óta nagy ember lett: 4 rutén megyének főfőembere volt, (zsupán). Mint politikai hatalmat gyakorló főhivatalnok nagymérvű átalakítást tett megyéiben, a hivatalokba csak a nagyorosz istenre esküvőt ültette be, orosz nevekkel látta el az összes hivatalokat, melyeknek hivatalos nyelve: a nagyorosz volt. Az iskolákban falun úgy mint városon, oroszul tanitottak, újságjaink, könyveink oroszok voltak: a 7 rutén vármegyéből Dobr(ánszky) orosz tartományt alakitott. A rutén népről, rutén nyelvről szó sem volt, minden csak orosz. Hogy nemzetiségünket megerősítse, intelligenciát akart nevelni, és sikerült is neki: mindenütt orosz szó hangzott, templomban, utcán, nyilvánosan és a magánéletben. Csakhogy az az orosz szó nem a miénk volt. Dobránszky kiadta a jelszót: a rutének és az oroszok egy nép, egy karakter, Írjunk tehát ne máskép, mint a nagyoroszok szép, erős, kifejlődött irodalmi nyelvén. És irtunk nagyoroszul, vallottuk a nagyorosz egységet, nem voltunk rutének. Megalakult muszka segítséggel a Sz(ent) Bazil társulat Ungváron és azóta mai napig melegágya a muszkaságnak, ellensége a népnek, önönmagának. Életfejlődésünk alapját: a saját rutén nyelvünket kiszakította lábunk alól Dobránszky s vitt, hurcolt a vesztőhelyre. Nagyorosz nemességet igyekezett nevelni a mi intelligenciánkból, s minthogy az iskola és közigazgatás az ő kezében volt, sikerült is neki: csupa muszka nemesekké lettünk érzelemben, nyelvben, gondolkozásban. A népet megvetettük vagy igyekeztünk oroszositani. Ebből az lett, hogy a mi társadalmunk kettészakadt: nagyorosz nemeségü intelligenciára és nyomorult, tudatlan, tehát szegény parasztosztályra. Máskép beszélt az úr, máskép a paraszt. Pedig jaj annak a népnek, mely nem egy nyelven igyekszik fölvilágosodni. Magyar és Oroszország közt feküdt azonban Galícia. Emiatt nem érintkezhetett a mi intelligenciánk a muszkával; élőszóval, naponként beszélgetni - ahhoz Krözus kell, hogy ide oda utazgasson. Micsak az irodalmi nyelvben vettük át a muszka nyelvet; a nyelv pedig fejlődik, átalakul úgyszólván naponként valami kis formája, szava, szótagja, hangzója. Természetesen így nem fejlődhetet a mi nagyorosz extra nyelvünk, a természetes fejlesztés helyett hozzáfogtunk hát a mesterséges fejlesztéshez: a szükséges kifejezéseket, mik hiányzottak, nem a nép nyelvéből pótoltuk, hanem a holt, századok óta halott ószláv vagy templomi nyelvből. JJpaeoMaHoe Muxaüno. Kievi volt egyetemi tanár, a muszka száműzte őt, mert tudományos fegyverekkel bebizonyította: a ruszének külön nép, külön nyelvvel. Rettentő sokat írt össze, történeti és etnográfiai (néprajzi) müveket. Sokat élt Svájcban; irt francia, angol, spanyol, olasz, német, bolgár, lengyel, rutén és orosz nyelveken. Meghalt 1895, mint a szófiai egyetem rendes tanára. Értsd meg jól: az ember és vele a nyelv lépten nyomon fejlődik, a természetes uton... Micsoda nyelvvé fejlődik azonban az ilyen nyelv, mely holt nyelv anyagából pótolja szükségleteit? Maga is holttá válikl A muszka alap lassan kicsúszott a mi irodalmunk nyelvéből s helyét elfoglalta a halott ószláv nyelv szótömege. A tudósok elnevezték ezt a világtörténelemben példanélküli páratlan nyelvet: jazécsie-nek, magyarul: