Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)

képviselőtestületi tagság „helyi értéke" a döntéshozatali folyamatokban teljes pontossággal nem megállapítható. Természetesen a város vezetésében betöltött fontos szerepük - már a törvényi szabályozás alapján is - nagy valószínűséggel feltételezhető. Mégis sokkal fontosabbnak tartom azt a presztízst, amelyet maga a tagság, pontosabban a választott tagság biztosított. Annak a ténynek, hogy bizonyos személyek, társadalmi csoportok számára lényeges volt a bekerülés jelen esetben nagyobb a jelentősége a pozíció „tényleges", súlyánál. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a képviselet a benne helyet foglalók számára elsősorban a reprezentációnak, nem pedig a városi döntések befolyásolásának eszközét jelentette. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a testületi közgyűléseken a tagok elenyészően kis hányada vett csak részt. Természetesen nem tekinthetünk el attól, hogy a korszak írott és íratlan törvényei kik számára tartották fenn a választás és a választhatóság, avagy a közvetlen bejutás jogát, és attól sem, hogy ténylegesen hányan legitimálták szavazataikkal a képviselőket. Ám sem ez, sem a megválasztottak vélt vagy valós erkölcsi gyengesége nem lehet ok arra, hogy ne tekintsük őket az elitbe tartozóknak. (A kiválasztásnak, mint ahogy az elit működésének is, lehetnek informális csatornái, ezek azonban - jellegükből adódóan - nehezen, vagy egyáltalán nem kutathatók. Ráadásul mind a társadalmi felhatalmazás, legitimáció, mind az elitszerep felvállalásának, önlegitimációjának szempontjából sokkal nagyobb a jelentősége a formális pozícióknak, például a képviselőtestületi tagságnak.) A képviselőtestület tehát a korszakban érvényes jogszabályok alapján állt össze, és annak törvényességét - a vizsgált időszakban - a társadalom csupán átmenetileg, 1918-19-ben kérdőjelezte meg hatékonyan. Az alábbiakban tehát azt vizsgálom, hogy kik törekedtek, és ami még fontosabb, kik tudtak bejutni választás útján a város képviselőtestületébe. A képviselőtestületi tagság változásait a huszadik század első felében, pontosabban 1902 és 1939 között vizsgáltam. A választott tagok megbízatása hat évre szólt, választásokra azonban háromévente került sor, mivel minden esetben a választott helyeknek csak a felét újították meg. így Nyíregyházán a 100 választott képviselő közül (csak a vizsgált időszakot tekintve) az egyik ötvenet az 1902-1908-1914-es, a másik ötvenet pedig az 1905-1911—1917-es ciklusban választották, amellett a póttagokat minden három évben újraválasztották. Ennek alapján 1917-ig háromévente 50 rendes és 25 pótképviselőt választottak, előbb nyolc, majd 1914-től tíz választókerületben.

2 Az első világháborút követően, a bizonytalan belpolitikai helyzetre, majd a közelgő közigazgatási reformra hivatkozva, nem tartottak helyi választásokat, a legtöbb adót fizető tagok listáját azonban továbbra is évről-évre kiigazították. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. tc. a községi képviselőtestületek esetében nem hozott jelentős változást, csupán a testület létszámát csökkentette jelentősen. A reform nyomán 1929 decemberében a teljes képviselőtestület újjáalakítására sor került: az újonnan elfogadott 2 A változtatást az indokolta, hogy „Nyíregyháza város képviselőtestületi tagot választó joggal bíró polgárainak száma a város növekedésével kapcsolatban annyira megszaporodott, hogy az eddigi 8 választó kerületbe nem oszthatók be akként, hogy egy-egy választó kerületben 600-nál több választó ne legyen". Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára (továbbiakban SZSZBML,) V. B. 181. 40. k. Kgy 151/1914. K 5904/1914.