Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)

szabályrendelet értelmében

3 az 56 rendes és 28 póttagot hét kerületben választották meg. Ennek az eredményét azonban - elsősorban a választási elnök eljárása miatt - a közigazgatási bíróság megsemmisítette és új választásokat írt ki. Erre 1931 januárjában került sor, ugyanakkor a megismételt voksolás a képviselők mandátumának hosszát nem érintette, annak kezdetét 1930-tól számították. Ennek megfelelően a választott helyek felét kisorsolták, és ezt 1933-ban majd 1939-ben, a másik felét pedig 1936-ban újították meg. Ezzel a korábbi rendszer állt vissza, azaz háromévente 28 rendes és 28 póttagot választottak, egészen 1939-ig. A többek között a képviselőtestületi tagsági jogról intézkedő 1941: XIX. tc. 1. §-a ugyanis ismét meghosszabbította a választott tagok megbízatását; az 5. § pedig azt is elrendelte, hogy a megüresedő helyeket behívható póttag hiányában nem kell betölteni. (Az intézkedés a viriliseket most sem érintette.) A szavazásra választókerületenként került sor, ezek számát és határait a képviselőtestület határozta meg akképpen, hogy mindegyikükbe belterületi utcák és külterületi tanyák is beletartoztak. Az egyes választókerületek polgárai 1917-ig a városháza különböző szobáiban, a két háború között a kerületükben kijelölt helyiségben (pl. iskolában) szavaztak. A helyi választás, az országgyűlésitől eltérően, titkos volt.

4 A voksolás szavazólapok által történt, amelyeken elkülönítve kellett feltüntetni a rendes és a póttag-jelölteket. A szavazólapokat a jelölteket állító csoportok, pártok készítették, és a választási helyiség előtt osztották ki híveiknek. Egy választó csak egy lapot fogadhatott el, illetve adhatott le, de az abban szereplő nevek közül kihúzhatta a neki nem tetsző jelöltet. A szavazatok összeszámlálása után a választási elnök hirdette ki az eredményt, amit a közgyűlés hagyott jóvá. Az 1929-es közigazgatási reformig, a gyakorlatban 1917-ig a választójog és választhatóság kritériumait az 1886: XXII. tc. szabályozta. E szerint községi választójoggal bírt minden 20. életévét betöltött lakos, aki vagyona vagy jövedelme után az állami adót a községben legalább két év óta fizette; továbbá a jogi személyek, ha a községben vagyonnal bírtak és utána adót fizettek. A választás csak személyesen volt gyakorolható, kivéve a kiskorúakat, a nőket, a jogi személyeket és a nem helyben lakókat, akiket a gyám illetve meghatalmazott képviselt. A választhatóságot a törvény a 24. életév betöltéséhez és a községinél jóval szigorúbb országgyűlési választójog (1874: XXXIII. tc.) kellékeinek meglétéhez kötötte. A helyi választók számát a századelőn 4500-5000 főre tehetjük,

5 míg a választhatóké 2000-3000 körül volt,

6 azaz a városi lakosság 6-7 %-ának, a kereső népesség mintegy 17 %-ának volt lehetősége arra, hogy városi képviselővé válasszák. 3 SZSZBML, V. B. 181. 62. k. Kgy 612/1929. K 29256/1929. 4 A közigazgatási bíróság 2356/1899. határozata értelmében, ha a választási elnök a szavazólapokat átvéve abba belenézett, s ezáltal tudomást szerzett arról, hogy az illető kire szavazott, akkor a szavazás titkos jellege megsérült, így annak eredményét meg kell semmisíteni. (Közli Komoróczy István: A községi törvény [1886. évi XXII. tc] magyarázata. Szatmárnémeti, 1903. 77.) 5 Nyírvidék, 1902. december 21. 1.; - SZSZBML, V. B. 181.40. k. Kgy 151/1914. K 5904/1914. 6 Nyíregyháza országgyűlési választójoggal rendelkező polgárainak névsora: SZSZBML, V. B. 180.(184.) 2-21. k.