Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Anton, Ecaterina: A nagybányai kézművesek vidéki kapcsolatai a XVII. században
A levéltári anyag feldolgozásában érdemeket szereztek Szász Károly 7 , Balogh Béla és Oszóczki Kálmán 8 nagybányai levéltárosok, akiknek búvárkodásai segítettek feltárni a város mesterségeinek történetét. A jelen előadás a nagybányai levéltár nagyon gazdag anyagának csak egy kis töredéket dolgozza fel, időben az 1631—1647-es periódusra korlátozódik, és egy eddig kevésbé kutatott jelenséggel foglalkozik: hogyan hat ki a nagybányai kézművesek tevékenysége a városhoz közeli vagy olykor távoli vidékekre is? Nagybánya tehát Kolozsvárhoz, Szebenhez, Segesvárhoz, Besztercéhez, Brassóhoz hasonlóan a középkori Erdélynek fontos kézműves központja volt. A nagybányai mesterek jónevüek voltak, erről szólnak az okiratok adatai is; gyakran hívták őket közeli (Szatmár, Aranyosmeggyes, Szinérváralja, Kapnyikbánya, Máramarossziget, Kővár) és távoli városokba és várakba is (Gyulafehérvár, Nagyecsed, Munkács, Huszt). Azt is meg kell jegyeznünk, hogy általában a kézművesek peregrinációja Erdély szerte és távolabbi vidékekre irányulva is sokat segített abban, hogy a mesterek stílusa és technikai jártassága széles körben ismertté váljon, sőt abban is, hogy saját stílust tudjanak kialakítani. Szász Károly így ír erről egyik tanulmányában: „Nagybánya nem volt (és elhelyezkedésénél fogva nem is lehetett) irányító tényező, stílusalakító központ, mint Kolozsvár vagy Várad a XVI-XVII. században; gazdasági szempontból azonban egyik legértékesebb pontja volt az erdélyi fejedelemségnek" 9 A legismertebb nagybányai kézművesek az ötvösök voltak. Az ötvösök nem csak a szűkebb körű városi lakosságot látták el készítményeikkel, de a fejedelmi udvar és a főurak részére is dolgoztak. A XVII. század első feléből már ismerjük néhány híres ötvösmesternek a nevét. Ilyen Csengeri Ötvös András, a valószínűleg még híresebb nagybányai Csengeri Képíró István apja, aki Bethlen Gábor udvarában dolgozott és 1632-ben Rákóczi György fejedelemtől címeres levelet kapott. Fiatal korában Nagybányán élt és működött az a Bánffyhunyadi Ötvös János is, aki a XVII. század harmincas éveiben Londonba kerülve a Gresham Kollégium tanára lett. Nagybányai Szigethi Ötvös János pedig a XVII. század negyvenes éveiben a fejedelem részére Gyulafehérvárt dolgozott. A nagybányai ötvösöket sok megrendelő kereste fel, akik arany és ezüst tárgyak kivitelezésére kérték fel őket. Például tudjuk, hogy Bethlen István Máramaros vármegye nagyura 1639-ben levélben kereste meg Szigethi Ferencet, Nagybánya akkori bíráját: „valami poharakat akarván csináltatni, kegyelmedet akarom requirálnom, hogy... küldjön egy jó tudós, Eötvös embert ide Husztban")° Gyakran sürgős munkák elvégzésére is nagybányai ötvösöket hívtak. 1646. június 20-án Rákóczi Zsigmond Szatmárból küld levelet Enyedi Márton bírónak: „ valami 7 Szász Károly: Adatok a nagybányai képírók, kő- és fafaragók történetéhez. Emlékkönyv Kelemen Lajos nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvárt, 1957. (a továbbiakban Szász, 1957.) 8 Balogh Béla - Oszóczki Kálmán: A nagybányai ötvöscéh a XV-XVII. században. Művelődéstörténeti Tanulmányok. Bukarest, 1979. 9 Szász, 1957. 576. 0 Románia Nemzeti Levéltára Máramaros Megyei Igazgatósága: Nagybánya város levéltára, Közigazgatási iratok, fasc. 1, 29/1639.
