Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

Lényeges viszont az, hogy mely családok tagjai fordulnak elő leggyakrabban az oklevelekben királyi emberekként, és hogy ezek a családok a nemességen belül melyik réteghez tartoznak. Ennek alapján elmondható, hogy a királyi emberként leggyakrabban előforduló személyek az Apagyi, a Bakai, a Bánki, a Jékei, a Keresi, a Kisanarcsi, a Kisrozvágyi (Zuth-'\), aKomorói, a Lövői, aMarázi családok tagjai közül kerültek ki.

% Ha ezt a listát összevetjük a szabolcsi alispánokéval, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyetlen olyan családot sem találunk, amely mindkét helyen szerepel. Ez nagyrészt igaz a többi királyi embert adó család esetében is. Ebből eredően az már most teljesen egyértelmű, hogy a nemességen belül nem ugyanabból a rétegből kerültek ki a királyi emberek, mint a megye alispánjai. A szolgabírákkal való összehasonlítás már differenciáltabb eredményt mutat. A Bakai, a Bánki, a Marázi, és a Jékei család tagjai között szolgabírókkal is találkozunk forrásainkban, de itt is inkább a század második felében töltik be ezt a szerepet (kivéve a Maráziak), akkor, amikor már a szolgabírói tisztséghez kapcsolódó tekintély sorvadófélben van. A felsorolt családok között csak egy ősi nemzetségi eredetűt találunk, a Bánki családot a Hontpázmány nemből. A család a század első felében egyre több birtokától válik meg a leánynegyed kifizetése vagy eladás révén, tehát vagyoni helyzetük nem mondható kiegyensúlyozottnak.

97 A Kisanarcsi család várjobbágyi eredetét az említett 1359-es oklevél bizonyítja.

98 A népes család csak két részbirtokot mondhatott magáénak, Kisanarcsot és Dögét, ezért nem meglepő, ha tagjai más jövedelmi lehetőséget is kerestek maguknak. A többi család eredete bizonytalan. Elképzelhető, hogy néhány közülük várjobbágyi eredetű, de erről nem maradt fenn forrás. Vagyoni helyzetükre birtokaik számából következtethetünk. Mindnyájan egy-két birtokkal, vagy inkább részbirtokkal rendelkező családok,

99 tehát a nemességnek a szegényebb rétegéhez tartoznak, akik még ugyan nem egytelkes nemesek, de az egyre népesedő család útja a birtokaprózódások révén ide fog vezetni a XV. században. Összegzésként elmondhatjuk, hogy királyi emberi feladatokra a nemesség szegényebb tagjait jelölték ki. Ők voltak azok, akiknek szükségük volt az ezzel járó jövedelmekre, ezért nem találjuk a királyi emberek között a megye tekintélyesebb nemeseit, pl. a Várdaiakat vagy a Kállóiakat. A felsorolt családok tagjai számos esetben szerepelnek a Zichy-okmánytár és a Kállay-oklevéltár, valamint a forrásjegyzékben szereplő oklevéltárak lapjain, valamint kiadatlan levéltári forrásokban, elsősorban a Vay-család berkeszi levéltárának okleveleiben (MOL Q 203. / UD1. 96037-97790). Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. (Reprint egy kötetben) Bp., 1995. 685-686. Z. III. 156. Lásd Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, 1997. címszavait.