Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

Feltételezhetően a megyebeli nemesek jól tudták azt, hogy kik azok, akik szívesen teljesítenek ilyen feladatokat, ezért nem véletlen, hogy az Anarcsiak a Kisanarcsiakat, a Várdaiak a Jékeieket, a Kállóiak a Bánkiakat „kérték", hogy járjanak el ügyeikben. Természetesen a lakóhely is közrejátszott a királyi ember kijelölésében. A megye távoli részéről nem volt érdemes biztost kijelölni, egyrészt a nagy távolság miatt, másrészt mert kevésbé ismerhette a távolabbi viszonyokat, mint például a szomszédos vagy határos nemes. A királyi ember személyének kijelölésében bizonyos szabályszerűséget, és szokáshoz kapcsolódó gyakorlatot fedezhetünk fel. Azt láthatjuk, hogy a megyei életbe való bekapcsolódásra a nemességnek nemcsak a tekintéllyel és vagyonnal bíró része talált magának lehetőséget, hanem szerényebb anyagi helyzetű rétege is. Összegzés A megyei nemesség tanulmányozása során arra a következtetésre jutottunk, hogy az egységes nemesség belülről differenciáltságot mutatott már a kezdetektől. A köznemesség is különböző elemekből jött létre, amelyek eltérő helyzetből kerültek bele az új társadalmi formába. A megyei nemességbe számított a vármegye összes nemese, beleértve a Kállóiakat és a legszegényebb, egytelkes kisnemeseket is. Közös volt bennük az, hogy mindannyian nemesek voltak. Együvé tartozásuk a nádori közgyűlések alkalmával nyilvánult meg leginkább, amikor a vármegye összes nemese megjelent, és megválasztotta az esküdteket, akik általában a vagyonosabb nemesek közül kerültek ki. Szabolcs nemessége bizonyos értelemben csonka volt, mert valódi, pl. az ungi Drugetekhez mérhető hatalmasságokat nem találunk közöttük, ebből eredően nagybirtok sincs megyénkben. Tehát a vagyoni különbségek itt nem voltak annyira szembetünőek, mégis a szabolcsi nemességen belül is kimutatható bizonyos rétegződés, amely a mindenkori megyei tisztviselők személyére is kihatással volt. A köznemesség vagyonosabb rétege arra törekedett, hogy minél hatalmasabb pártfogóra tegyen szert, mert ezzel akarta biztosítani saját karrierjét is. Alispáni, várnagyi feladatokat csak azok a személyek kaphattak, akik valamelyik méltóságviselő előkelő famíliájának tagjai voltak. Ők nemcsak a saját megyéjükben keresték az érvényesülésük lehetőségeit, hanem a bárók szolgálatában, ezért fordul elő gyakran, hogy az ország távolabbi felében is találkozunk nevükkel. Adott esetben azonban szolgabíróságot is viseltek. A szegényebbek lehetőségeinek határai főleg a megyén belülre terjedtek. Ők szívesebben vállaltak tisztségeket elsősorban a királyi emberként. A nemesi megye kerete tehát a jogilag egységes, de vagyon szempontjából differenciált nemességen belül a köznemességnek jelentett lehetőséget, de ez is a vagyoni helyzet szerint oszlott meg a megyei nemesség különböző rétegei között.