Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

Természetesen nemcsak ilyen aprónak tünő ügyekben folytattak vizsgálatot a királyi emberek, hanem birtokba iktatásokon és hatalmaskodások kivizsgálásánál, valamint a perbehívásoknál is ők jártak el, de minden esetben ez volt a per lefolyásának menete. Nagy Lajos király 1351-ben elrendelte, hogy a királyi ember csakis annak a megyé­nek a nemese lehetett, ahol a vizsgálatot le kellett folytatni (XXII. te). A Kisanarcsiak számtalanszor járnak el különböző ügyekben királyi emberként 1351 előtt. A család várjobbágyi eredete bizonyított, nemességét csak 1359-ben kapta Lajos királytól. 91 Mindebből kitűnik, hogy a rendeletig valóban lehetett nemtelen (ignobilis) is királyi ember, viszont szolgabírónak már 1290 óta kizárólag nemest választhatott a me­gye. Azonban az 135l-es törvény életbelépése ellenére azt látjuk, hogy a Kisanarcsiakat továbbra is gyakran jelölik királyi embernek. Például 1354-ben Jakab fia Lászlót és Miklóst a fenti ügyben, vagy testvérüket, Pétert 1352-ben. 92 Feltételezhetjük, hogy a kijelölt királyi emberek nevét a panaszos fél maga mondot­ta be a kancellárián - személyesen vagy levél útján -, s ezt a nevet foglalták bele a kirá­lyi mandatum-ba.. 93 A hiteles hely és a király részéről kiküldött embereknek esküt kellett tenniük. A szer­zetesrend embere a megbízatás végrehajtása előtt, a királyi ember az ügy lebonyolítása után a hiteles helyen megjelenve tett esküt, majd jelentést az ügyről, amelyről a kápta­lan vagy a konvent kiállította a királynak szánt válaszlevelet. 94 A királyi ember fáradságáért bizonyos juttatásban részesült. A felperes köteles volt saját költségén a vizsgálat helyszínére vinni a királyi embert, sőt még lovat is neki kel­lett biztosítania. A források alapján megkülönböztethetünk egy másfajta királyi biztosi gyakorlatot is. Eszerint a király a bírósági végrehajtások végzésére királyi paranccsal küld ki biztoso­kat, akik közvetlenül a király, a nádor, ritkábban az országbíró környezetéből, a királyi udvarból kerülnek ki. Többnyire nemcsak egy bizonyos ügyben járhatnak el, hanem a megyei közgyűlések levezetését is rájuk bízhatják a nagybírók. Erre 1340-böl találunk példát Szabolcsból, amikor Nagy Jakab, az udvarból kikül­dött királyi apród a váradi káptalan bizonyságával megyegyűlést tart Kallón. 95 Az Anjou-kor királyi embereinek összegyűjtése Szabolcs megyéből nem könnyű feladat, és hosszú időt igényel a vármegyére vonatkozó számos oklevél alapos feldolgo­zása. Éppen ezért az összes név összegyűjtésére nem vállalkozhattam, ami eleve lehe­tetlen próbálkozás lenne. Ennek ellenére mintegy háromszáz királyi ember nevét sike­rült fellelnem az oklevelekben, beleértve egy személy többszöri előfordulását is. Ilyen adatmennyiség ismertetésére azonban terjedelmi okokból nem kerülhet sor, és a téma szempontjából sem szükségszerű minden egyes név feltűntetése. 91 Z. III. 156. 92 MOL, Dl. 96 341.;- Bánffy 183. 93 Gábor, 1906. 164. 94 A beszámoló csak a két kiküldött jelenlétében volt érvényes. Egyikőjük vallomása önmagában nem bírt bizonyító erővel. 95 Kállay 578., 580. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents