Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

határjárást, vagy különböző jogügyleteknél szerepeltek hiteles tanúként. Fáradságukért díjazásban részesültek.

87 A II. Aranybulla (1231) egyik rendelkezése szerint, ezentúl az idézések és más ügyek intézése csak a káptalanok, vagy kisebb ügyekben a konventek tanúbizonysága mellett legyenek érvényesek, „minthogy az országban sokakat megcsaltak a hamis poroszlók". Ezt a rendelkezést követően a „hivatásos" poroszlók helyét egyre inkább a helyi viszonyokatjói ismerő, megyebeli nemesek közül kikerülő királyi emberek vették át. Ezeket a biztosokat a király, vagy valamelyik nagybíró bízta meg egy parancslevélben (mandátum) adott esetekben való különféle eljárásokkal, melyeket bírság terhe alatt volt köteles a felkért személy teljesíteni.

88 A mandátum általában 3-5, ritkábban több személyt nevezett meg, hogy bármelyikük akadályoztatása esetén (távollét, betegség, stb.) legyen közöttük olyan, aki a megbízatást biztosan el tudja végezni. A királyi ember azonban soha sem járhatott el egyedül, mert az eljárásokhoz mindenképpen szükség volt az illetékes hiteleshely (káptalan, konvent) tanúbizonyságára.

89 A peres eljárás azzal kezdődött, hogy a király - a panaszos kérésére - elküldte a parancslevelét az illetékes hiteleshelynek. Leírta a panaszos által előadott tényállást, megnevezte a királyi embereket, majd megparancsolta, hogy az ügyet a megnevezett királyi ember egyikével a káptalan vagy konvent saját emberének jelenlétében, annak ellenőrzése mellett vizsgálja ki. Erre bizonyításul és példaként a számos hasonló tárgyú oklevél között említhetjük I. Lajos király 1354. május 16-ai mandatum-át, melynek lényege a következő: I. Lajos király tudtul adja a váradi káptalannak, hogy (Berencsi) István fia László a maga és rokona, Kenézi Domonkos fia János nevében előadta, hogy Regun-i (Losonci) Dénes fia Tamás ellen bizonyos Benk és Monyoros birtokokon lévő birtokrészeik visszaszerzése kapcsán 30 márkát adtak ki. A király ezután megparancsolta a káptalannak, hogy küldje ki hiteles emberét, akinek jelenlétében Kisanarcsi Jakab fia László, vagy fivére, Miklós, vagy távollétükben Jékei István fia Pál királyi ember (homo noster) vizsgálja ki az igazságot, és erről tegyen jelentést.

9

" Vö. Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Bp., 1995.

2 (a továbbiakban Csizmadia, 1995.

2 ) 126. Hajnik, 1899. 160. A hiteles helyek működését Nagy Lajos király szabályozta 1351-ben. Ekkor vonta felügyelete alá a káptalanok és a konventek hiteleshelyi működését, és több kisebb konventtől elvette az oklevéladás jogát, a többi is csak saját megyéjében láthatta el a hiteleshelyi teendőket. Azokra a megyékre, ahol nem voltak szerzetesrendek, mint például Szabolcsban, a legközelebb eső káptalan vagy konvent illetékessége terjedt ki. Megyénkben a legtöbb ügyet a leleszi Szent Kereszt premontrei konvent (Zemplén vm.) bonyolította le, ritkábban a jászói és a váradhegyfoki konvent járt el, a nagyobb ügyekben azonban - az oklevelek szerint - a váradi káptalan volt kirendelve bizonyságul. Az ország egész területén eljárni csak az óbudai és a székesfehérvári káptalannak volt joga (Csizmadia, 1995.

2 128). MOL, Dl. 96 341. A káptalan válasza egy hónap múlva érkezett meg a királyhoz, ebben a tényállás helyességét igazolják, amiről Kisanarcsi Jakab fia László királyi ember és Miklós karpap tett jelentést a kivizsgálás után a káptalan előtt.