Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

Nagysemjéni Mihály fia László szabolcsi alispán pecsétje 1337-1340 Felesleges lenne a példákat felsorolni, a fentiekből is kitűnik, hogy az Anjou-korban az alispánok általában a megyésispán címerét vésetik pecsétjeikbe, - s ezt nem azért teszik, mert ők nem rendelkeztek címerrel -, ez az gyakorlat azt volt hivatva kifejezni, hogy az alispán az ispán helyetteseként látja el feladatát. Megbízása a főispántól ered, aki azt bármikor vissza is vonhatja. Királyi és nádori emberek Szabolcs megyében A királyi emberek intézményével kevesen foglalkoztak, pedig ezek tevékenységei a XIV. században a peres eljárásoknak fontos részét képezték. Latin nevük homo regius, homo palatínus, stb., a király és nádor által kiadott oklevelek értelemszerűen csak homo nosterként emlegetik őket. Közismert nevük a szószerinti fordítás, és a korabeli magyar nyelvi emlékek alapján a királyi ember, noha helyesebbnek tűnne a királyi biztos név használata, mert ez hívebben tükrözi azt a fontos feladatot, amelyet elláttak. * A királyi emberek intézménye olyan értelemben nem volt állandó és szervezett jellegű, mint a megyei hatóságé, s nem a megyei törvényszék keretein belül működött. Ezért nem teljesen indokolt, hogy itt tárgyaljuk ezt az intézményt. Mégis - mint látni fogjuk a királyi emberként szereplő személyek gyakran részt vesznek a megyei intézmények működésében is, és általában a megyéből kerülnek ki, a vármegyei nemesség tagjai. A királyi emberek megjelenése a XIII. század első feléhez köthető. Előzményeinek a poroszlókat (pristaldus) kell tekintenünk, akik egyfelől a bíró (király, nádor, országbíró, megyésispán, stb.) kiküldöttjeiként végeztek perbe idézést, birtokba iktatást,