Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

Debreceni Dózsa, aki egyéb tisztségei mellett Szabolcs megye főispánja is volt 1316-18-ban és 1322-ben, pecsétjébe háromszögű, egyenes pajzsban három vízszintes pólyát vésetett, a pajzs felett egy kis Johannita-kereszttel. 1323-ban, halála után fia, Jakab követte az ispánságban. Eleinte ő is apja címerét használta. Egyik alispánja, Péter fia Jakab (1327-30) 1328 áprilisában a főispán pecsétje alatt ad ki oklevelet, viszont egy évvel később már saját felirattal ellátott pecsétje van, közepében Dózsa nádor pajzsos címerével.

83 Dózsa fiai az 1330-as évek végétől új címert vettek fel, ami egy orrhegyes sisakot ábrázolt, oromdísznek egy ló- vagy sárkányfej került, amelyből egy háromágú szárny indult ki.

84 Ezt a címert láthatjuk a főispánok 1337. augusztus 23-ai oklevelén. A Debreceni testvérek alispánja, Nagysemjéni Mihály fia László 1339. augusztus 2-ai oklevelén ugyanezt a címert használja.

85 A Nagysemjéniek, mint a Balogsemjén nemzetség tagjai biztosan rendelkeztek nemzetségi címerrel.

86 Ennek ellenére nem ezt vésetik pecsétjükbe. Ugyanezt láthatjuk Ráskai Vid fia Loránd esetében is, aki 1350-ben alispánként szintén ezt a címert használja, noha a Gutkeled nemzetség tagja volt, azaz volt saját címere. Debreceni Jakab és Pál szabolcsi főispánok pecsétje 1337 Körirata: +.S*IACOBI«F'PET»D»CÖIT»D«ZOB = Sigillum Jacobi filii Petri de Comitatus de Zobolch v. Zobouch. MOL, V2. 365. MOL, V2. 187/1. Kallói Ivánnak ismerjük a címerét 1319-ből, s ez egy kiterjesztett szárnyú sast ábrázol. Csorna József szerint ez lehetett a nemzetség ősi címerében is (Csorna, 1995. 1181).