Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

A XIV. század első felében a kezdeti bizonytalanságok után Kallón állandósult a megyei törvényszék helye, s ez vált később a megye székhelyévé, s az is maradt egészen a XIX. század végéig. A megyei pecséthasználat A megyei hatóság működésének jelei - mint láttuk - csak az 1280-as években kezdenek megmutatkozni a megyei kiadványok megjelenésével. A megye hatósággá való alakulását az is jelképezi, hogy a szolgabírák az ispánnal, gyakrabban helyettesével együtt szerepelnek az okleveleken. Közös pecsétje a megyei hatóságoknak ekkor még nincs, sőt ennek alkalmazására még a következő században sem kerül sor. „A megyei hatóság tagjainak az intézkedéshez és az erről szóló oklevél tartalmához való hozzájárulását az ispán (alispán) és a szolgabírák címeres vagy jelképes magánpecsétjeinek az oklevélre tétele fejezi ki"

n A megyei hatóság a közgyűlések (congregatio) és a rendes ítélőszék (sedes iudiciaria) alkalmával adott ki okleveleket. Az alispán és a négy szolgabíró általában együtt szerepelnek oklevéladóként, de az alispán és a szolgabírák külön-külön is adhattak ki megyei iratokat, elsősorban pénzbírságok kifizetéséről szóló nyugtákat, tanúvallomások igazolását, perbeidézéseket, s ezekhez hasonló kisebb horderejű ügyek tanúsítványait.

79 A pecsétek címeresek vagy jelképesek voltak. A XIV. században még nem minden nemesnek volt családi címere. Címert elsősorban a régi nemzetségből eredő családok használtak. A köznemesség nagy része sem a hadban, sem a közéletben nem érezte a címer hiányát. Werbőczy tanúsága szerint még a XVI. század elején is voltak olyan régi nemesi családok, akik nem rendelkeztek címerrel.

8

" A megyei iratok pecsételési szokásaira Gábor Gyula hívta fel a figyelmet. A Kállay család levéltárának anyagát a századelőn még eredetiben kutatva, számos olyan oklevelet fedezett föl, amelyen épen maradtak a Szabolcs megyei tisztviselők pecsétjei.

1

" A pecsételési módok közvetve utalnak az ispán és a helyettese közötti viszonyra is. Ezt figyelembe véve Gábor Gyula kétféle pecsételési módot különböztetett meg. Az egyik szerint az alispánok egyszerűen a főispán pecsétjét használják, megtartva annak eredeti, a főispán nevét és titulusát tartalmazó köriratát. Érdekesebb azonban a másik megoldás, amikor az alispán készíttet ugyan magának pecsétet, melynek körirata jelzi az ő alispáni minőségét, de arra a főispán címerét véseti. Ez főleg a század első felére Volt jellemző."

2 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan (reprint a Magyar Történelmi Társulat 1930-as kiadása alapján. Bp., é.n. (a továbbiakban Szentpétery, é.n.) 146. 79 Vö. Szentpétery, é.n. 230. Ezekre bőséges adatot szolgáltat a Kállay család okmánytára. 80 Csorna József: Magyar nemzetségi címerek. In: Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig (Reprint egy kötetben.) Bp., 1995. ( a továbbiakban Csorna, 1995.) 1150. 81 Lásd pecsétek gipsz- és műanyagmásolatait a Magyar Országos Levéltárban. Varjú Elemér-gyűjtemény, (a továbbiakban MOL V2.), Pecsétek műanyag másolatai (a továbbiakban MOL, V8.). 82 Gábor, 1906. 80.