Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Udvari István: Adalékok Sztripszky Hiador pályakezdéséhez (Nagyszombati levéltári források alapján)

Kedves öcsém! Nagy időket kezdünk élni. Tanultad a világtörténetet, tehát tudod, hogy az összes emberi intézmények, az idő retortájában örökös forrongásban, állandó fejlődésben vannak. Krisztus is megmondotta: „Tökéletesedjetek!" Az emberi ész különfélesége s ezzel egyúttal az ellentétes irányú munkálkodás az emberiség tömegében mindig összehalmoz bizonyos eszméket, melyek, mint a lombikban fejlődő gázok, annál nagyobb feszültséget okoznak, minél inkább letartja őket valami. Bizonyos fokot elérve, vagy ki kell nyitni a lombik csapját, vagy pedig a gázok óriási nyomása szétzúzza az üveget. így van ez az emberekkel. A külső kényszerek, törvények, intézkedések, melyek bizonyos számú embert társasággá kötnek össze: a lombik üvege. Az emberek munkálkodása, élete, vágyai és ambiciói, karaktere és szelleme: a gázok. Ugyancsak vigyáznia kell a felügyelőnek, aki a csapnál áll. XVI. Lajos nem értett hozzá, hogy őrizze meg keze alatt a lombikot is, saját országát, meg a benne levő anyagot is, lakosságát. Az üveg fölrobbant 1789-ben, megölte Lajost és vele néhány százezer alattvalóját. Pedig lehetett volna a gázfeszülést anélkül is csökkenteni. De nem ugy történt. A lombikba lezárt gázok kiszabadulva, óriás erővel, mely annál nagyobb, tudod a fizikából, mennél nagyobb volt az ellenállás, - szétáradtak a vén Európa minden lombikjába, az egyes országokba s betörték annak üvegét, kiszabadították a bennük szorongó elemeket. A szabadság, jog és egyenlőség elemei valamennyi társukat kiszabadították rabságukból, kivéve azokat, akik Muszkaországban feszülnek, nyomakodnak. Mindenüt elfoglalta helyét az a három éltető elem, Magyarországon is, bár akkor nagyon kis mértékben még. 1848-ban megismétlődött ez a robbanás, szétáradt elemei egész tömeggel csaptak Magyarországra, s megérlelték lakosait politikailag, úgy, hogy önálló életet kívántak maguknak lehetőleg külön Ausztriától. S mi volt az első megnyilatkozása ennek? A jobbágyság eltörlése, a nép, a parasztok millióinak jogelösmerése. Kapcsolatban haladt ezzel a szellemi élet alapjának, a fölvilágosodás közvetítő eszközének, az irodalmi nyelv átalakulása. Mi volt a magyar irodalom 1825-ig? Irodalom volt az? Magyar volt az? Mikor Kazincy finomkodásai és B. Szabó Dávid meg a többi iró gyöngédkedése folytán "a bongora szomoronc hangozványai mellett, galambepedvényerezessél cincároztak honunk báj és kellemetességdús leányzói". Erdélyi János, Arany, de kivált Petőfi óta óriási a változás a magyar irodalmi nyelvben és magában az irodalomban. Pedig ők éppen a 48-as években léptek föl s bevezették az irodalomba a nép nyelvét, egyidőben azzal, a mikor az alkotmány sáncaiba bevezették magát a népet. A gatyás parasztnak, a hortobágyi közönséges parasztnak egyszerű, de életerős, eleven nyelvén kezdtek imi, az abszolút többségben levő parasztosztály nyelve lett, alapjává a nemzeti élet kijegecesedésének. Hoznék példát máshonnan is, pl. az olaszok ma milyen hatalmas nép az irodalomban, a művészetek különböző ágaiban. Igen, de nekik volt idejük elég erre a fejlődésre, mert Dante még a XIV. században adta meg a példát Divina comediájával, mely az olasz parasztok élő nyelvén volt irva, hogyan kell kiszorítani az addig általánosan uralkodó latin és provance nyelvkeveréket, mely éppen idegensége miatt távol tartotta az általános tömeget, a parasztot, a fölvilágosodástól, mely éppen idegensége miatt csak egyes nagyobb urak, a kiváltságos elemek osztályrésze volt. Míg nem volt Dante, nem volt nemzeti olasz élet. A franciáknál, dánoknál, svédeknél, románoknál többé kevésbé ugyanaz a jelenség. De sőt magában Oroszországban szóról szóra ugyanez történt Nagy Péter idején.