Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Udvari István: Adalékok Sztripszky Hiador pályakezdéséhez (Nagyszombati levéltári források alapján)

Fegykovics József (Oszép) elbeszélésiró és költő első ruszén iró a bukovinai ruszének földjén, hol ma ők 268 000-en vannak. Érted már most a nép nyelvének óriási fontosságát? Az abszolút többségben lévő parasztok nyelve jogainak elösmerése nélkül nincs élet, nincs haladás, mert ezeknek eszköze éppen az a nyelv

40

. Hogy ez mennyire igaz, ijesztő példa rá a magyar-rutének szomorú sorsa, kik elhanyagolva mindenkitől, szellemileg és anyagilag a sülyedés megdöbbentő fokán állanak, Magyarország szégyenére vannak. Hogy jutottunk mi ide

41

? Figyelj. Negyvenkilencben ide cammogott az agyaglábu északi kolosszus, kezet adva Ausztriának, elvágta Magyarország önálló életének fonalát. Megint a lombikhoz fordulok: Magyarország lombikja tele volt feszülő és nyugodtabb gázokkal. A magyar elem rettentően el volt nyomva, a többi elemek kevésbé. A magyarországi nem magyar polgároknak Ausztria inkább kedvezni iparkodott, segítette őket majd mindenben, csak azért, hogy a magyarok rovására menjen. Elösmerte valamennyinek nyelvét, jogosultságát az iskolákban, az irodalomban: tehát a művelődés és fölvilágosodás eszközeire nézve. És az oláh, horvát, szerb, tót, német, fejlődött lassan de biztosan, mert valamennyinek fejlődési alapja, a szellemi élet fundamentuma: saját nyelve és pedig a parasztok egyszerű nyelve, mely természetesen az igényekhez és követelményekhez simulva, rég megfinomodott, ép az által, hogy az izlést ösmerő urak vették kezökbe. A balsors azonban a ruténekkel máskép számolt: adott neki egy embert, a ki ábrándokra alapítva a maga és népe boldogságát, magát és népét is a megsemmisülés útjára terelve. Ez Dobránszky Adolf

2 volt. Abban az időben növekedett föl, mely csak úgy zúgott a szlávofilizmus szellemétől, melyet úgy értelmeztek at ábrándozok, hogy eldobva a saját nyelvét, karakterét, tradícióit, történelmét, álljon valamennyi szláv nép a - muszkához, mint köztük a 0 Sztripszky e véleményének számos publicisztikai cikkében később is hangot adott. Eltérően az orosz irodalmi nyelvre orientálódó ruszin értelmiségiektől, a kárpátaljai ruszin népnyelv kimunkálását, irodalmi szintre emelését tartotta szükségesnek. Vallotta, hogy a ruszinok művelődése csak a népnyelvre alapozott irodalmi nyelven lehet hatékony. A kárpátaljai ruszinok irodalmi nyelveként az orosz nyelvet perspektivátlannak ítélte meg. Vö. pl. Sztripszky H.: Moskophilismus, ukrainismus és hazai rusznákok. Budapesti Szemle, 153. K. 1913. 434. sz. 278-296; Uő: Sztarsa ruszka piszmennoszty na Uhorscsinyi. Klny. Az ungvári Nauka-ban megjelent cikksorozatból. Ungvár, 1907.; - Szabó Oreszt: A magyar oroszokról (Ruthének). Bp., 1913. 82. 1 Az Erdős Kárpátokban élő ruszin nép szellemi és anyagi felemelkedését szolgálandóan az elmúlt század végén indult el az un. felvidéki akció, melynek keretében a ruszin lakosság számára, a kormányzat Negyilja címmel ruszin népnyelvü lapot adott ki s a gazdálkodás korszerűsítését szolgálandóan több brossurát is megjelentetett 1908-1909-ben. Sztripszky három könyvecskét fordított le ruszinra: 1., A selyemhernyó tenyésztés tizenkét parancsolata; 2., Hogyan ültessünk eperfát.; 3., Hogyan termesszünk eperfát? Mindhárom könyvecske napvilágot látott cirill és magyar helyesírású latin betűs változatban is. Mikola Musinka: Liszti Volodimira Hnatyuka do Ivana Panykevicsa (1920-1926). Naukovij Zbirnik Muzeju ukrajinszkoji kulturi III. 1967. 182. 12 Dobránszky Adolf (1817-1901). A moszkvofil irányzat tipikus alakja. Muszkavezető. I. Miklós cár seregeit ő kalauzolta a Kárpát-medencébe. Vö. Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997). Bp., 1997. (a továbbiakban Botlik, 1997.) 82-83.