Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

A megyei törvényszéket azonban az alispán és szolgabírák együtt alkották, s ebből eredően a székhely az alispán birtokán is lehetett. Ezt igazolják a további adatok. Karászi Sándor és a négy szolgabíró 1308-ban Ramocsa(házán), egy év múlva Berkeszen, majd 1310-ben Karászon ad ki megyei okleveleket. Tudjuk, hogy ebben az időben a Karásziak birtokolták névadó településük mellett Berkesz egy részét is, tehát a törvényszéket ebben az esetben az ő birtokán tartotta a megyei hatóság.

7

' Ramocsa esetében nem tudjuk okleveles adatokkal bizonyítani a Karásziak birtokjogát a településre. Azt viszont tudjuk, hogy Balogjánosihoz és Márkhoz, a sokszor említett Márki „Balog" János szolgabíró birtokához közel esett. 1313-ban a név szerint megnevezett szolgabírák Karászon, az alispán birtokán adtak ki oklevelet, mégpedig egy a megyésispánt, Borsa Bekét érintő birtokcsere ügyben. A szolgabírák mindannyian máshol voltak birtokosok. A politikai viszonyok alakulását nemcsak a személyek változásával tudjuk nyomon követni, hanem a megyei törvényszék helyével is. 1316-ban, miután a Borsák felmondták a király iránti hűségüket, Szabolcs megyésispánja és öt vármegye bírája Debreceni Dózsa lett, s ilyen minőségében az 1285 óta a megyei életből kizárt Balogsemjének egyik birtokán, Oroson tartott törvényszéket.

74 Ezek az évek alapozták meg Szabolcs vármegye későbbi megyeszékhelyének végleges kialakulását. Ettől kezdve a megye mindenkori törvényszéke a Balogsemjének birtokán ült össze. A székhely állandósulásának kezdete 1318-ra tehető, amikor Kallói Iván és fivére, Simon kerültek a megye élére. Birtokaik közül is elsősorban Kalló volt alkalmas arra, hogy betöltse a megye központjának szerepét. Jelentősségét még inkább növelte az 1325-ben szombat napra kapott vásártartási jog. A megyei törvényszék is e napon ült össze.

75 A törvényszék tehát általában hetenként ülésezett, s mindig ugyanazon a napon, amit számos megyei kiadvány alátámaszt. Olyan oklevelek maradtak fenn, amelyek keltezésének napjai szabályosan, egy vagy több hét eltérésével követik egymást.

76 A megyei hatóság székhelye azután is állandó maradt, amikor a Kállóiak helyett más személyek kerültek a megye élére. Ennek okát egyrészt Kalló gyors gazdasági fejlődésében, másrészt a Kállóiak megyebeli tekintélyében kell keresnünk. Kalló központi szerepét ezután már csak néhányszor veszítette el egy rövid időre, pl. amikor 1341-től 1343-ig Balkány lett a megyei törvényszék helye, és 1355-ben, amikor Fejértó lépett Kalló helyébe.

77 Ennek a rövid átmenetnek sajnos nem tudjuk az okát, mert a megyésispánon kívül egyáltalán nem ismerjük a megyei hatóság tagjait. Berkeszre lásd: Aoklt. I. 669. sz., VIII. 348. sz. Ebből az apró utalásból megtudjuk, hogy a Balogsemjének már ekkor a király híve, Dózsa mellé álltak, s ez az 1317-es debreceni csatában való részvételüket is igazolja. A megyei törvényszék egyik oklevele 1347. jún. 16-án kelt, amely szombatra esett (Kállay 882. sz.). Példák: 1343. jún. 7., 14., 28. (Kállay 707., 708., 710. sz.), 1339. márc. 6., 20. (Kállay 557., 560. sz.), 1342. aug. 2., 30. (Kállay 646., 651. sz.), stb. Vö. Kállay 633-680. sz.; - Csukovits Enikő: Sedriahelyek - megyeszékhelyek a középkorban. In: Történelmi Szemle, 1997. 367., 383.