Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - László Géza: Osváth Pál 1848/1849-es hadnagy visszaemlékezése a 10. honvédzászlóaljra. (Forrásközlés)

s ezek közt Mikecz Sándorral, a rohamban úgy előre találtunk nyomulni, hogy midőn a hátrálásra jel adatott, s a mieink hátráltak, mi már azt sehogy se tehettük, s kényszerűségből a sáncok alatt mintegy 50 lépésre feküdt téglavető gödörbe menekültünk, hol a reánk irányzott golyózápor miatt, fejünket is csupán a szuronyaink végére illesztett, erős szorítékú szénaköteg oltalma alatt emelheténk fel. Hol vettük a szénaköteget? Kérdheti valaki. Mire feleletem az, miszerint effélével a rohamba menők mindannyian el voltunk látva, s azt, mint pajzsot, nem rossz eredménynyel cipeltük, mert volt elég oly köteg, melyben 4-5 golyó is megállott. Az irányomban, és a két Csajkos

54 iránt odaadó vonzalommal viselkedett Mikecz, közöttünk hasalt a gödörbe, s gyakorlott vadász lévén, oly ügyesen használta fel golyóit, hogyha a sáncból fej ütötte fel magát, az a lehanyatlás után többé nem mutatta magát, így küldött ő maga 9 vagy 10 rácot a más világra. Mi is tettük, amit tehettünk, s ennek az lön a haszna, hogy a sáncból nem mertek elfogásunkra kijönni! E helytől honvédtársaink, - kik bennünket kivégzetteknek hittek, - mintegy negyedórányira telepedtek le. Ezen, mi nagyon örvendettünk, s elhatároztuk, hogy estig töltényeinket kímélve, s csak a jobb lövőkkel lövetve, kitartjuk magunkat. Szerencsénkre az este korom sötétté lett, s mikor az időt elérkezettnek tartottuk, jó darabig a földön csúszva, s mikor jó távol voltunk, a lehető gyors futással menekültünk. Hol feküdt táborunk? Könnyen rá találtunk a sötétben is, mert volt egy olyan közvitézünk, ki minden állat és madár hangját utánozni tudván, estvénkint, mint épen ekkor is, a fülemüle énekével mulattatta bajtársait, bennünket pedig hangjával alaposan nyomra vezetett. A jarkováczi árulás és annak megtorlása* Sajátságosan feltűnő a rác, oláh lázadók hadviselésében az, hogy habár ők voltak a támadók, mégis azért mihelyt helyükbe mentünk, ők voltak azok kik, mint a vakondok, föld alá bújtak, azaz elsáncolták magukat. két Csajkos = Csajkos Elek és Csajkos Gyula. Csajkos Elek (Apagy, 1828?, 1829?. - ?, ?.): ref., földbirtokos. A sárospataki református főiskolán tanult. Nagykállóban, 1848. júniusában beáll a 10. honvédzászlóaljba, október 7-én Szabolcs vármegye honvédtiszti előléptetésre ajánlja. A perlaszi csatában, 1848. szeptember 2-án kisebb sebesülést szenved. 1859. szeptember 4-én házasságot köt Mezősi Emmával Nyírbogáton, ahol az 1870-es években községi jegyző. (Krasznay, 1998. 60.; László, 2000. 219-220.; Avatójegyzék, 2. köt. 2/b. - 3/a. p.; Nyírbogát, ref. ház. akv.; Spatak. ref. fóisk. akv., 1845/1846.) A jarkováczi csata 1848. december 15-én volt. (Bona, 2000. 150.; Hermann, 52-54.; Kedves, 1998. 128.)