Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Kujbusné Mecsei Éva: Időjárási adatok a XIX. század eleji Nyíregyházáról

Október 15-én, Terézia napján reggeli 8 óra előtt egy hallatlan földindulás volt Nyíregyházán... S ezen a rettentő és rémisztő földindulás okozta azt, hogy mindjárt utána, azaz október 17-én az igen óhajtott és mindenektől várt szép eső esett, minekelőtte csak augusztus 21-én esett volna, s azért már oly nagy volt a szárazság, hogy a kutak, patakok és körülöttünk csaknem minden tavak kiszáradtak. Azon alkalmatossággal oly villámlás és mennydörgés volt, amilyet a legforróbb nyárban sem látni és hallani. Október 20-án kezdték szedni a Hegyalján a szőlőt, holott Nyíregyházán már új bort lehetett inni. Nevezetes lett volna ezen szüret kivált a hegyaljaiak részéről, hogyha több aszúszőlő termett volna. Hanem a nagy és hosszas szárazság és forróság mellett is mégiscsak nyersen maradt a szőlő, s annál fogva a csinált borok elmaradtak. Mely fogyatkozást mégis kipótolta valamennyire az ordinarium [mise] bornak középszerű mennyisége és nagy jósága... November 17-én minálunk [Nyíregyházán] nyártól fogva számlálván, legelőször esett hó nagy széllel és fergeteggel, de estig sem tartott. De az őszi vetéseket még akkor sem fedte el, mert a szántóföldek kopaszok voltak... Ami az egész esztendő mivoltát illeti: annak tavasza inkább nedves, mint száraz lévén, mindnyájunkat jó reménységgel bíztatott, melyet mindazonáltal a száraz és forró nyár füstbe vitt és sok helyen éhséget, drágaságot és egyéb nyomorúságot okozott. Az ősz is többnyire száraz volt, éppen csak a vége felé esett egy kis eső, és azután hó nagy szelekkel és zivatarokkal jött elő.

31 1835 Július hónapban nagymérvű marhavész dühöngött az ország némely pontjain, mely állatbetegség városunkból is több mint 2000 darab marhát ejtett el, a vész itt augusztus utoljáig tartott, ugyanekkor nagy szárazság uralkodott.

32 ** * Szomorító és felette kártékony csapás volt ez [a marhadög] lakosainkra, mely főképp július és augusztus napjaiban legnagyobb mértékben pusztította a szarvasmarhát olyanynyira, hogy csak városunkban mintegy kétezer darab esett el. Ekkor több helyen a szállásokon lehetett látni a fákra felaggatott döghús-darabokat, melyek a nagy hévségben a levegőt is megbüdösítvén, igen megrontották. Lehetett hallani a gyakori kutyanyöszörgést. Sokáig tartott a szárazság.

33 ** * Ami az egész esztendő mivoltát illeti: annak a tavaszát meleg és gyakori esők kellemetessé tették úgy, hogy igen szép reményt nyújtott valamint a szántóvető, úgy egyébféle föld lakosainak is. Mert mint a vetések, úgy a szőlők és gyümölcsöskertek igen szépen biztatták a birtokosaikat. 31 Galambos - Kujbusné, 1998/1.6-7. 32 Lukács, 1886. 243. 33 Evangélikus egyház történetkönyve, 284.