Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

A szolgabírák A szolgabírákról általában A szolgabírói intézmény kialakulásáról már a nemesi megye létrejöttének ismertetésekor esett szó. III. András az 1290. évi 5. tc. értelmében a megyésispán bíráskodását négy választott megyei nemes jelenlétéhez kötötte. A király ezzel a megyei hatóságra ruházta bírói joghatóságának egy részét. Ez azzal az előnnyel járt, hogy a nemesek ügyeit a megyében tárgyalták a nemesi kiváltságok csorbulása nélkül, s ezzel tehermentesítették a központi bíróságokat. A megyei hatóság összetétele biztosította azt, hogy a megyei nemesség beleszólhasson ügyei intézésébe. Ebből következett, hogy a négy szolgabíró a megyésispán hatalmi ellensúlyaként is számításba vethető volt, nyílt ellentétre utaló jel azonban nem található a forrásokban. A XIII-XIV. század fordulójáról fennmaradt adatok tanúsága szerint eleinte a szolgabírákat is a király nevezte ki. Zsoldos Attila szerint az a gyakorlat, hogy a szolgabírákat a megyei nemesség választja soraiból csak a későbbi évtizedekben lesz általános.

20 A szolgabírók választása a megyei közgyűléseken történhetett, ahol a megyei nemesség nagy része képviseltette magát. Erre a hivatalra csak nemeseket lehetett választani meghatározott időre. Holub József szerint ez kezdettől fogva egy év volt.

21 Mivel a szolgabírói intézmény korai időszakából csak töredékes adatok állnak rendelkezésünkre, s folyamatos évenkénti névsorral nem rendelkezünk, ennek bizonyítása nehézségekbe ütközik. Az azonban kétségtelen, hogy egy személy hosszabb időn keresztül, vagy megszakításokkal többször is betölthette a hivatali tisztséget, tehát újraválasztható volt. A Szabolcs megyei szórványos adatokból tudjuk, hogy Sényői Székely Domonkos először 1329-ben szerepel szolgabíróként, majd 1349-ig még négyszer tűnik fel a neve az oklevelekben. Gúti Salamon fia János 1344-ben, 1356-ban és 1359-ben látja el a szolgabírói teendőket.

22 Az első esetben számolnunk kell a folytonosság lehetőségével, mert 1348ból és 1349-ből ismerjük mind a négy szolgabíró személyét, s ezek között is ott találjuk Sényői Domonkost. Gúti János esetében viszont azt láthatjuk, hogy 1340-ben viselt hivatalát 1348 októberéig elvesztette, de 1359-ben újra mint szolgabíró áll perben Biri Tamással és fiaival.

23 A szolgabíróknak megválasztásuk után a „megye" előtt esküt kellett tenniük. Erre utal egy 1308 körüli megyénkből származó oklevél intitulatioja: „Nos Judices Jitraty et inquisitores ueritatis de Comitatii Zobolch damus pro memória ... ". Ez kétségtelenül a 20 Zsoldos Attila: Árpádok és alattvalóik. Debrecen, 1997. 156. Sajnos a szerző a szolgabírák király általi kinevezésére nem hoz példát, s erre a Szabolcs megyei anyagban sem találunk utalást. 21 Holub, 1929. 152. 22 Lásd a Szabolcs vármegye szolgabírái című fejezetet 23 Kállay 1333. sz. A többszöri hivatalviselésre példaként említhetjük Magyi Istvánt, Bakai Mihályt, Márki „Balog" Jánost, Marázi Gyula fia Györköt és másokat.