Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

Bátori László (1352-61) Vajai Ábrahám fia János fia László mr. 1353-1356 (Jánosi, Dersi) „Kántor" Bereck mr. 1356-1359 (Petri Dersi) László fia András mr. 1359-1360 Loránd mr. 1360 Bebek Miklós (1361-72) Egyed fia Tamás mr. 1361-1363 Lóci László fia Bökény mr. 1364 Pós mr. 1365-1366 Dezső fia Jakab mr. 1367-1369 Domoszlói Miklós (1372-82) (Ibronyi) Demeter fia Miklós mr. 1379

18 Toldi Miklós (1382-85) (?Bebek Imre) (1385-87) Abaházi Abafi Imre 1386 Az Anjou-korban adataink szerint nyolc Szabolcs megyei családból került ki alispán. Ezek legtöbbjének eredetét ismerjük. Elmondhatjuk, hogy két család kivételével mindegyik előkelő régi nemzetség tagja volt. A Gutkeled nemzetségből eredt a Zeleméri, a Márki és a Ráskai család, akik bárói ősökkel és rokonokkal is büszkélkedhetnek. A Balogsemjén nemzetség örökösei a Kállóiak és a Nagysemjéniek. Ibrányi Gergely a Péc nemzetség tagja volt, a Petri Dersiek pedig a Hontpázmány ősök leszármazottai. A Karászi családról csak azt tudjuk, hogy a megye tekintélyes családjai közé tartozott. Az oligarchák uralmának idejében Karászi Sándor a Borsák mellett teljesített familiárisi feladatokat.

19 Azok letűntével Karászi Sándor elveszítette megyei tisztségét. Az Ibronyiak eredetét nem ismerjük, de vélhetően ők is a megyei köznemesség tekintélyesebb rétegébe tartoztak, mert a család egyik tagja Miklós fia Demeter 1305-ben és 1313-ban volt szabolcsi szolgabíró, fia pedig Domoszlói Miklós familiárisaként látta el az alispáni teendőket. 18 Bánffy 346. 19 Ennek ellentmondani látszik egy keltezetlen oklevél, amely Borsa Kopasz nádor és Karászi Sándor fiai, Miklós és László közötti pert említi (Z. I. 120). Az oklevelet Nagy Imre 1308 körűire helyezi, de ettől későbbi dátum tűnik valószínűbbnek, mert 1308-ban még él Karászi Sándor, sőt ekkor a megye alispánjaként tudunk róla (Z. I. 116).; -. Elképzelhetetlen, hogy ilyen körülmények között nem említették volna nevét a perben, amely valószínűleg halála után (1312 után) folyhatott. Lásd Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai. Századok, 135. (2001)406.