Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Szakály Sándor: Trianontól Párizsig (Magyarország lehetőségek és kényszerek között, 1920–1947

fenn, a háború elveszett, a kérdés csak az, miként kerülheti el Magyarország, ha egyáltalán elkerülheti a katasztrófát? A kormányzó 1944. augusztus 29-én felmentette a Sztójay-kormányt és vitéz csikszentsimoni Lakatos Géza vezérezredes vezetésével új kormányt nevezett ki, mely kormány alapvető feladatául az országnak a háborúból történő kivezetését szabta. A kormány összeállításánál sikerült a német befolyást csökkenteni és így - amint Lakatos Géza fogalmazott - nyolcvan százalékban a magyar érdek győzött.

30 A Lakatos-kormány megalakulását követően a magyar királyi honvédség - német segítség ígéretének a birtokában -, hogy megakadályozza a szovjet-román betörést az országba, támadást indított Dél-Erdély ellen, amely rövid ideig tűnt csak sikerrel kecsegtetőnek. A harcokkal egyidőben a magyar politikai vezetés, ténylegesen Horthy Miklós kormányzó és szűkebb tanácsadói köre úgy döntött, hogy megpróbálja felvenni a kapcsolatot a nyugati szövetségesekkel. A kísérlet azonban kudarcot vallott. A nyugati szövetségesek olaszországi főparancsnokságára eljutott Náday István nyugállományú vezérezredessel közölték, hogy a helyzet kulcsa Moszkvában található, oda kell fordulni. Az államfő - az olaszországi üzenet után - nem kis lelkitusát követően végül is úgy döntött, hogy tárgyalóküldöttséget indít Moszkvába a fegyverszünet lehetőségeiről tárgyalni. A delegáció vezetője, a frissiben vezérezredessé kinevezett vitéz Faragho Gábor, a csendőrség és rendőrség felügyelője lett, akit moszkvai katonai attaséi tapasztalata és orosz nyelvismerete predesztinált a tisztre. A küldöttség 1944. szeptember 28-án indult el a Szovjetunióba, ahol Moszkvában tapasztalhatták, hogy a tárgyalások értelmezése a szovjet fél részéről más mint a magyar fél részéről. A rövid megbeszélések arra szorítkoztak csak, hogy a magyar küldöttek átvegyék a feltételeket és arról tájékoztassák Budapestet. A feltételekről tárgyalni, azokon változtatni nem volt mód.

31 Horthy Miklós végül is úgy döntött, hogy elfogadja a szigorú feltételeket, amelyek a fegyverszüneti tárgyalások előfeltételeit jelentik és 1944. október 11-én a magyar fél Moszkvában aláírta az egyezményt, melyet a három szövetséges nagyhatalom nevében írt alá a másik oldal. A feltételek szerint a magyar közigazgatásnak és a katonai erőnek az 1937. december 31-én fennállott határok mögé kellett (volna) visszavonulnia, a hadseregnek szembe kellett (volna) fordulnia a németekkel, stb. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az 1938 és 1941 között elért revíziós sikerek gyakorlatilag semmivé váltak. A kormányzó az aláírt egyezmény ellenére úgy vélte, hogy talán mégis lehetséges a háborúból történő kiválás a németekkel történő szembefordulás nélkül. Úgy értékelte a helyzetet, egyetértésben a mellette működő ún. „Kiugrási irodá"-val, hogy egy ilyen kiválás esetén elkerülhető esetleg az ország orosz megszállása, illetve az csak jelképes lenne. A feltételezés azonban teljesen helytelen volt! Amikor 1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzói szózattal fordult az ország lakosságához és Hadparancsot 30 Lakatos Géza: Ahogyan én láttam. Bp., 1992. 119. 31 A moszkvai fegyverszüneti tárgyalásokról is részletesen ír Korom Mihály: Magyarország ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet (1944-1945). Bp., 1981. (a továbbiakban Korom, 1981.) 106-137.