Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Szakály Sándor: Trianontól Párizsig (Magyarország lehetőségek és kényszerek között, 1920–1947

határaihoz. Ennek következtében meg is kezdődött a honvédség jelentős erőinek a mozgósítása és a Kárpátok előterébe történő előremozgatása 1944 január-februárjában.

28 A német előkészületek sem maradtak abba. 1944. március 15-én Horthy Miklós államfő Klessheimbe szóló meghívást kapott Hitlertől, aktuális problémák megbeszélésére. Hosszú vívódás és tanácskozások után végül is olyan döntés született, hogy a kormányzó, kíséretében a külügyminiszterrel, a Honvéd Vezérkar főnökével elutazik. Az indulásra 1944. március 17-én került sor. A megérkezést követő megbeszéléseken a nemzetiszocialista Nagy Német Birodalom Vezére éles szemrehányásokkal illette a magyar államfőt kormánya „kétszínű" viselkedéséért, s egyúttal közölte Horthyval, hogy döntése értelmében német csapatok szállják meg Magyarországot. Horthy az első pillanatban a lemondás és a visszavonulás gondolatával foglalkozott és a tárgyalások megszakítását tervezte, de végül is úgy döntött, hogy a posztján marad. Ezt főleg a magyar tárgyalóküldöttség tagjai szorgalmazták, akiknek nem kis erőfeszítésükbe került, hogy a megszakadt Hitler-Horthy tárgyalásokat ismét megkezdhessék. A magyar küldöttség tagjai úgy vélekedtek, hogy Horthy megtartva államfői tisztét talán még befolyást gyakorolhat az eseményekre és visszatartó erő lehet. A gyakorlatilag komolyabb fegyveres incidens nélkül bekövetkezett megszállást követően a Kállay-kormány lemondott, tagjai közül néhányan német fogságba kerültek, míg maga a miniszterelnök a török követségen talált rövid időre menedéket. Utóda, Sztójay Döme volt berlini magyar követ lett, aki a németek teljhatalmú megbízottja, Edmund Veesenmayer és a kormányzó közötti hosszas politikai alku eredményeként foglalhatta el a Sándor-palotában a miniszterelnöki dolgozószobát.

29 A politikai vezetésben bekövetkezett személyi változásokat a katonai vezetésben végrehajtott személycserék követték. 1944. április 19-ével a németeknek nem tetsző Szombathelyi Ferenc vezérezredest vitéz Vörös János altábornagy váltotta fel a Honvéd Vezérkar élén, aki rövidesen vezérezredesi kinevezést is kapott. Működése alatt egyre több magyar alakulat került a frontra, ahol a német hadvezetés - előzetes ígéretei ellenére - a megszálló feladatok ellátására felkészített és felszerelt seregtesteket a harcokba is bevetette. Miközben a harcok egyre közelebb kerültek az ország határaihoz - amit a szovjet csapatok 1944 augusztusában az Úz völgyében léptek át - a belpolitikai életben néhány hónapos passzivitás után megerősödő kormányzó cselekvésre szánta el magát. 1944 júliusának elején határozott fellépésével leállította a budapesti zsidóság deportálását, majd azt követően lépéseket tett egy új kormány létrehozásának előkészületeihez. A kormány változtatásához a végső lökést végül is az augusztus 23-ai romániai fordulat adta meg, amikor is a Román Királyság háborúból történt kiválása egyértelművé tette Magyarország politikai és katonai elitje számára egyaránt, hogy az addigi állapot nem tartható 28 A magyar hadsereg mozgósítására és a Kárpátok előterébe történő előremozgatására vonatkozóan is lásd Ölvedi Ignác: Az 1. magyar hadsereg története 1944. január 6-ától október 17-éig. Bp., 1989. 9-24. 29 A német megszállás történetét és a közvetlen következményeit lásd Ránki György: 1944. március 19. Magyarország német megszállása. Bp., 1978. Második, átdolgozott és bővített kiadás.