Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)
a politikai közélet ezen területén. A század elején a helyek mindössze 6 %-ra választottak kereskedőt, ami 1929 után kevesebb mint 2,5 %-ra csökkent. Összesen 12, Oltványi Ödönnel együtt 13 kereskedőnek sikerült a városi képviselet választott tagjának lenni. Ráadásul a két háború között - az 1929-ben megválasztott Varga János halála miatt gyakorlatilag csak Babicz József képviselte őket, nem számítva a tisztviselő-kereskedő Oltványit. Mint arra többször utaltunk, a választásokon eleve csak azok a kereskedők indultak, akiknek legnagyobb adófizetés címén legfeljebb a póttagságra volt esélyük. Az egyetlen kivételt Hoffmann Mihály fűszer- és csemegekereskedő jelentette, aki 1911-től 1929-ig választott, majd ezt követően pár évig virilis tag volt. Hoffmann, aki már Nyíregyházán született, 1892-ben vette át apjának 1865-ben alapított cégét. Tevékenyen részt vett a kereskedelmi és gazdasági életben (főleg azután, hogy 1921-től fia is bekapcsolódott az üzletbe mint társtulajdonos): a Kereskedő Ifjak Egyesületének és az OMKE nyíregyházi körének elnöke, a kiskereskedők egyesületének díszelnöke, ezen kívül a Nyíregyházi Általános Hitelintézet majd a Magyar Általános Takarékpénztár helyi fiókjának igazgatósági tagja, és a Fűszer- és Gyarmatáru Rt elnöke is volt. 35 Talán nem véletlen, hogy a megválasztottak többsége fűszer- és vegyeskereskedő volt, hiszen nekik saját érdekvédelmi szervezetük is volt, és a Nyíregyházi Kiskereskedők Egyesületét is jobbára ők irányították. így az 1929-től egyetlen kereskedő-képviselő Babicz József mindkét szervezet elnöki tisztét is ellátta, sőt a füszerkereskedők egyletének kezdeményezése is az ő nevéhez fűződik. (Jellemző az is, hogy a két egyesület ügyvezető-titkára is egy személy volt). Babicz, aki emellett az OMKE helyi fiókjának az alelnöke, szintén Nyíregyházán született, ahol 1904-ben nyitotta meg első önálló üzletét. A kereskedelmi élet egyik vezető egyéniségévé vált, széleskörű elismertségét pedig jelzi, hogy a törvényhatósági bizottságba is beválasztották. Néhány további ismert nevet is felsorolhatunk (például André Gyula vas-, Blistyán Kálmán fűszer- és Ruzsonyi Pál divatáru-kereskedő), ám nyilvánvaló, hogy ők inkább a második vonalat képviselték: a város legtekintélyesebb, legvagyonosabb kereskedőit inkább a virilisek között kell keresni. A házbirtokosok alacsony - szinte jelentéktelen - részvételének az lehet a fő magyarázata, hogy egy jelentős kohéziós erő nélküli heterogén csoportot alkottak, ráadásul a leggazdagabbak közülük virilisek voltak. Ezt jól illusztrálja az 1931-1932 körül keletkezett házösszeírás is 36 : az 1929-ben, 1931-ben és 1933-ban megválasztott 72 képviselő közül 28, a nem teljesen azonosíthatókkal együtt 41 személy nevén szerepel házingatlan, ám közülük is csak igen kevesen birtokoltak összesen kettőnél több házat. Aktivitásuknál azt is figyelembe kell venni, hogy általában azokat sorolták hozzájuk, akik más kereső tevékenységet nem folytattak: volt kereskedőket, iparosokat, értelmiségieket, esetleg a városba költözött volt gazdákat, akik visszavonulva házaik bevételéből éltek, ám éppen idős koruk miatt a közéletben már nem aktivizálták magukat. A századelőn mindössze 9 „házbirtokos" került be (összesen 11 alkalommal), s ez a kereskedő-házbirtokosokkal illetve az egyetlen magánzóval, a házbirtokos-vállalkozó Bánszky Andrással Hoffmann Mihályról lásd még Margócsy József: A nyíregyházi Hoffmann-család. In: Helytörténeti tanulmányok IX. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1993. 397-398. SZSZBML, V. B. 192. II/l. d. 2. cs. Az összeírás - keletkezési ideje miatt - csak az ezekben az években, tehát 1929-ben, 1931-ben és 1933-ban megválasztott tagsággal vethető össze.
