Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)

Gyula kanonokot és Sereghy László püspöki titkárt, valamint a római katolikus esperesplébánost^ Énekes Jánost. Mindannyiukat újraválasztották 1931-ben, és ekkor került be a református egyház vezető lelkésze, Bartók Jenő is.

34 Valamennyiüket több évtizedes nyíregyházi lelkészi működéssel a hátuk mögött választották meg, s ez idő alatt tekintélyt vívtak ki a felekezeteik határain túl is. 1933-ban vagy 1936-ban szintén megőrizték helyeiket, Sereghy kivételével, ám a görög katolikus egyház részéről bekerült Mihalovics Sándor kanonok. Vele egy új generáció jelent meg, és ezt képviselte az 1939-ben bekerült Rőzse István evangélikus lelkész és Török Dezső római katolikus kanonok is. (Ráadásul a régi lelkész-generáció képviselői közül többen - Ruttkay, Sereghy - kikerültek a testületből: például Énekes János 1936-ban Egerbe került, 1937-ben elhunyt Geduly Henrik, 1939-ben pedig Paulik János.) Legnagyobb számban az evangélikus és a görög katolikus egyház küldte papjait a képviselőtestületbe, ami nem meglepő, hiszen mindkettő esetében Nyíregyháza püspöki székhely volt, ráadásul előbbi a város törzsökös lakosságának és vezető rétegének a vallása. Az orvosok csak elenyészően kis számban vettek részt a választott képviseletben. A század elején hárman kerültek be, a vizsgált időszakban csupán egyszer-egyszer: Rosenberg Emil körorvos és Ernyey János 1905-ben, Flegmann Sándor pedig 1911-ben. 1929 után egyedül Konthy Gyula nyugalmazott városi tiszti főorvos képviselte ezt a csoportot, személyében tehát egy volt tisztviselő lett képviselő. Igaz, a legtöbb adót fizető tagok között általában négy-öt orvos (köztük Flegmann és főleg Rosenberg több évtizedig) mindig szerepelt, Konthy Gyula pedig városi orvosként korábban hivatalból foglalt helyet a képviselőtestületben. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az orvosok csak ritkán vállalkoztak választási megmérettetésre, úgy tűnik, hogy a virilis jogon bekerülőkön kívül nem tartották fontosnak a nagyobb aktivitást. A városban működő orvosok számához képest persze, elsősorban a század elején, így is jelentősnek mondható a részvételük. Hasonló a helyzet a gyógyszerészekkel is: ritkán választották őket képviselőnek, a vizsgált időszakban mindössze négy személyt, ám a városban amúgy sem nagyszámú gyógyszerészek közül a legjelentősebbek

1 (Korányi Imre, Szopkó Dezső, majd Lányi Dezső, még később Gergelyffy György) hosszabb-rövidebb ideig a képviselőtestületnek legnagyobb adófizetőként voltak tagjai. Török Gyula is előbb virilis, majd 1917-es megválasztásától választott tagja a közgyűlésnek, 1921-ben bekövetkezett haláláig. Osgyáni József 1911-től 1917-ig választottként, majd a húszas-harmincas években, adófizetés címén volt képviselő, egészen 1936-os „újraválasztásáig". Ő egyben megyebizottsági tag, a Nemzeti Bank váltóbírálója, valamint a Nyírvidéki Takarékpénztár igazgatója is volt. A már említett, később ezt a hivatását feladó Nagy Kálmán mellett még Barczikay Tibor jutott be a gyógyszerészek közül, 1939-ben. A kereskedőkkel kapcsolatban is megállapítható, hogy foglalkozási és jövedelmi szempontból igen heterogén rétegről volt szó, ráadásul elsősorban azon gazdag nagykereskedők mutattak hajlandóságot szerveződésre, érdekképviselet létrehozására, akik adójuk után már testületi tagok voltak. Emellett a kereskedők új elemet alkottak a város társadalmában, többségük zsidó származása pedig még inkább hozzájárult passzivitásukhoz Bartók Jenő kimaradását 1929-ben „érthetetlennek és döbbenetesnek" tartotta a Nyírvidék. (1929. december 12. 3.)