Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)

utóbbinak az ügyvezető titkára is volt, emellett a báró Hirsch Jótékonysági Egyesület alelnöke, s bekapcsolódott a szabadkőműves mozgalomba is. 1929 után mindössze négy személy került be erről a területről a képviselőtestületbe, ráadásul az 1929-ben újraválasztott, és mandátumát a korszak végéig megtartó Vietórisz József 1928-ban nyugdíjba vonult, így a korabeli tudósítás szerint az „írók képviselőjeként" lett tag.

32 Nem tekinthető a nyíregyházi tanítói kar képviselőjének az 1939-ben megválasztott Grigássy Károly volt görög katolikus iskolaigazgató sem, hiszen ő Kárpátaljáról repatriált, itt pedig a megyei tanfelügyelőséghez osztották be, és innen ment nyugdíjba 1931-ben. „Igazi" tanítóként tehát csak Mátis Béla evangélikus tanító, gimnáziumi levente-oktató, több tanítóegyesület vezetője, valamint Kemény Péter, az evangélikus elemi iskola igazgatója került be, 1936-ban illetve 1939-ben. A századelőhöz képest jelentős visszaszorulásukjelezheti egyrészt a tanítók, és különösen a tanárok választások iránti érdeklődésének a csökkenését, ami azért érthetetlen, mivel az iskolák számának szaporodásával létszámuk jelentősen megnőtt, ugyanakkor virilisként szinte egyáltalán nem, megbízottként pedig csak igen ritkán kerülhettek a képviselőtestületbe. Úgy tűnik tehát, hogy az új helyzetben érdekérvényesítő képességük csökkent, nem találták meg azokat a csatornákat, amelyek révén képesek lehettek volna képviselőiket nagyobb számban jelöltetni és megválasztani. A tanárokkal és tanítókkal ellentétben a különböző felekezetek papjai szinte kivétel nélkül a két háború közötti időszakban kerültek a választott képviselők közé. Ez minden bizonnyal összefügg azzal, hogy a század elején, tulajdonképpen a húszas évek végéig, a lelkészek legnagyobb adófizetés címén, vagy az ugyancsak nagy adózó egyházuk (esetleg özvegyek) megbízottjaként nagy számban bekerültek a képviselőtestületbe. A harmincas és negyvenes években azonban egyedül a görög katolikus püspökök, Miklóssy István majd Dudás Miklós, adója volt a virilis tagsághoz elegendő. A Horthy-korban a legnagyobb felekezetek papjainak képviselőtestületi tagsága szinte természetesnek számított, ugyanakkor az is igaz, hogy a város társadalmának népszerű és köztiszteletben álló alakjairól volt szó, akik a szorosabb értelemben vett lelkészi működésen túl széleskörű tudományos, kulturális és társadalmi tevékenységet folytattak. Elsőként, még 1917-ben Bernstein Béla, 1909-től az izraelita hitközség lelkésze, tudós főrabbi nyitotta meg, aki ezután minden választáson sikerrel szerepelt, tagságától csak a zsidótörvények nyomán fosztották meg. A várpalotai születésű Bernstein, 1929-től a status quo hitközségek országos szövetségének elnöke és az Országos Rabbiegyesület alelnöke, amellett irodalmi tevékenységet is kifejtett, elsősorban a hazai zsidóság történetével foglalkozott.

33 1929-ben rajta kívül megválasztották még az evangélikusok részéről Geduly Henrik püspököt és Paulik János igazgató lelkészt, görög katolikus részről Ruttkay Nyírvidék, 1929. december 12. 3. A Nyírvidék meg is jegyezte, hogy egyetlen aktív tanár sem jutott be. (Néveri Jánost, a királyi katolikus gimnázium igazgatóját jelölték, ám a megváltoztatott listára már nem került fel); kellő képviselethez jutott viszont a lap szerint a tanítói kar, ami azért érdekes, mert csupán a póttagok között szerepeltek tanítók. (Uo.) i3 Bernstein Bélára vonatkozóan lásd Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok. Szerk. Kempelen Béla. II. kötet. Bp., 1938. 23.; - Gervai Sándor: Nyíregyháza zsidósága élete. Jeruzsálem, 1963. 25-30.