Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

volt valami mércéje. A kongregációt a főispán hívta össze, de az esetek többségében erről a jegyzőkönyvek nem szólnak, feltehető, hogy ez esetben az alispánok valamelyike hirdette meg.

37 Az is megállapítható, hogy az egész vármegyét érintő statútumokat minden esetben kongregáción hozták, s az sem tűnik henye megfogalmazásnak, hogy „ unanimi voto et consensu totius universitatis nobilium comitatus. " A tisztújítás is a kongregációkon történt, bár néhány esetben a gyűlés csak sedesnek van feltüntetve. Ha hinni lehet a jegyzőkönyvi bejegyzéseknek — és ha minden sedes vagy kongregáció jegyzőkönyve is megmaradt — megállapítható, hogy tisztújításra még a XVII. században sem került minden évben sor. Napja sem volt állandó, év elején, sőt közepén is találkozunk sedes restauratióval. A XVII. században gyakran említik, hogy a tisztújításon a főispán vagy a megbízottja jelen van, vagy ott fog lenni.

38 A XVII. század vége felé már azzal a — korábban nem hangoztatott — gyakorlattal találkozunk, hogy az újonnan választott tiszteket a főispán megerősíti. A következő fejezetben részletesen szó lesz — a központi hatalom fokozatos megerősödése nyomán — a főispánok közvetlen beavatkozásáról és a tisztek megerősítéséről.

39 A tisztújítás azzal kezdődött — a XVII. században már általános —, hogy a tisztek elbúcsúznak, ami a lemondást jelenti (valedictio), de megesett, hogy a tisztújítást a lemondás után hetek múlva tartották meg.

40 Az 1610-ben hozott statútum szerint a lemondott tisztek (alispánok, szolgabírák, esküdtek) a náluk lévő ügyekről (perek, idézések, perbehívások, hitelesítések) kötelesek jelentést tenni a kongregációnak.

41 A jegyzőkönyvek az említett tisztek nevét a XVI. század közepétől megőrizték. Azt is meg lehet állapítani belőlük, hogy a XVI. század folyamán még az alispánok között sem találunk nagyobb birtokú nemeseket. A vezető köznemesi családok (Kállay, Vay, Ibrányi) tagjaival még a XVII. században is ritkán találkozunk. A szolgabírák számára az 1625-ben hozott statútum írta elő, hogy mindenik a saját járásában hozza az ítéletet. 1656 óta a rendszeres szolgabíró mellé helyettest (substitutust) is állítanak, ettől kezdve a jegyzőkönyvek rendszeresen felsorolják az alszolgabírákat is.

42 A juratus assessorok számát az 1551. évi jegyzőkönyv tizenkettőnek mondja, de 1570-ben már 17 név van a jegyzőkönyvben. A XVII. század első évtizedétől fogva számuk változó volt, de állandóan növekedett.

43 A XVIII. század nyolcvanas évei második felében a szolgabírák mellé választott assessorok lényegében a rendszeres tisztikar tagjai lettek, feladatukká vált a központi 37 IV. A. 1. Prot. 10. fol. 211. 1634.; Prot. 11. fol. 24. 1639. 38 Sedes restauratoria IV. A. 1. Prot. 12. fol. 182. 1661. A főispán jelentése Prot. 9. fol. 272. 1615.; Prot. 11. fol. 12. 1638.; Prot. 17. fol. 312-313. 1705. Sedes nonrestaurantar, officialesprioris anno. Fasc. 31. No. 6. 1613. 39 IV. A. 1. Prot. 9. fol. 272. 1615.; Fasc. 34. No. 389. 1616.; Fasc. 58. No. 16. 1640.; Prot. 11. fol. 112. 1642. A főispán megerősítésére IV. A. 1. Prot. 14. fol. 236., 238. 1682.; Prot. 14. fol. 256. 1685.; Fasc. 108. No. 74. 1690. 40 1626. ápr. 17. „Ámbár már néhány hete az alispán, a négy szolgabíró és a jegyző éve letelt, most a főispán akaratából »az egész vármegye egyetértéséveh megtartottuk a restaurációt, az említetteket és a huszonnégy esküdtet megválasztottuk és mindnyájan letették az esküt. " IV. A. 1. Prot. 10. fol. 47. 1626.; A tisztek lemondására és a főispán által megtartandó tisztújításra Prot. 12. fol. 101. 1657. — arra csak egy hónap múlva került sor. 41 IV. A. 1. Prot. 9. fol. 159. 1610. 42 IV. A. 1. Prot. 10. fol. 38. 1625.; Prot. 12. fol. 28. 1656.; Az alispánokra országos törvény intézkedett. CJH, 1552:19., 20. tc. 43 IV. A. 1. Prot. 1. fol. 114., 124. 1551.; Prot. 3. fol. 14. 1565.