Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

hatalom képviselői követeléseinek végrehajtása. Az alispánok, szolgabírák, esküdtek a vármegye tisztújítástól tisztújításig megválasztott, általában minden alkalommal cserélődő tisztségviselők voltak. A XVI. század közepén a mindinkább kiszélesedő írásbeli ügyintézés szükségessége miatt nélkülözhetetlen nótáriusi tisztet is újból és újból választják, de az említettekkel ellentétben személye nem oly gyakran változik. Már a XVI. század közepén rendszeres és megállapított fizetése is van — az előbbiekről adatot erre nem találtunk. Feladata a kongregációk és sedriák által tárgyalt ügyek írásban való rögzítése, a hozott határozatok megörökítése, a felsőbb hatóságoktól írásban érkező ügyek (akták) megőrzése, a prothocollum vezetése. Hivatalos elnevezése publicus juratus nótárius. Szabolcs megye jegyzőkönyve 1550-től kezdve mindenik jegyzője nevét megőrizte. Első jegyzője nagykállói Bodoni György volt, akit már az előző évek jegyzőjének is mondottak.

44 1550-1563 között szinte évente változtak, de 1563-tól 1582-ig ugyanaz a személy viseli e tisztet, 1582-ben egyben Ung megyében is ő a jegyző. Utóda 11 évig Bük Ferenc, aki 1593-1599 között hat évig volt jegyző. A XVII. században akadnak, akik rövid ideig szolgálnak, de Czeglédi Istvánt 1600-1624 között, majd hasonló nevű fiát 1630-1657 között évről évre újraválasztották. Czeglédi István nem volt nemesi jogállású, testvérével és gyermekeivel együtt II. Mátyástól 1610-ben kapott nemeslevelet.

45 A jegyzőkönyvek elárulják, hogy a jegyzői tiszt komoly jogi ismereteket kívánó hivatal volt. Szentmarjay Mátyás éveken keresztül Ung vármegye jegyzői tisztét is ellátta. 1538-ban Csuta Ferencet Bereg megye, 1642-ben Zathureczky Lőrincet ugyancsak ottani, 1657-ben Szilágyi Gábort Szatmár megye jegyzőjének is írták.

46 A választott tisztek közül egyedül a jegyzőnek van kezdettől fogva megállapított fizetése. Ez a XVI. században 60 forint, amit 1603-tól 70-re emeltek, 1624-től újból emelik 150, majd három év múlva 200 forintra. 1797-ben a főispán utasítására a közgyűlés 300 forintban állapította meg a jegyző fizetését. 1675-ben hozott statútum szerint a jegyző, a szolgabíró és az ülnökök a bírósági határozatokért megállapított taxát szedhettek. A közgyűlés felhatalmazta őket, hogy azt a vonakodóktól minden törvényes eszközzel behajthassák. Mivel a jegyző ez idő alatt lakóházától távol lenni kényszerül, ezért neki 25 forintot állapítottak meg.

47 Valamikor korábban — az időpont megállapíthatatlan — már az alispánok is kaptak rendszeres fizetést, mert 1671-ben a közgyűlés úgy határozott, hogy a szegény nép állapotát figyelembe véve, a jövőben fele fizetés mellett fognak működni.

48 Feltételezhető, hogy az 1636-ban jegyzőnek mondott Czeglédi István hasonló nevű elődje leszármazottja volt. Ez évben saját apagyi kúriájába idézte a peres feleket.

49 A jegyző a megyei adminisztrációban az alispánnal egyenlő súlyú és tekintélyű tisztségviselőnek tűnik. Ezt nemcsak a fizetése jelzi, hanem az is, hogy már a XVII. században is megállapítható, hogy a főispánok igyekeznek bizalmi emberüket jegyzőnek választatni. 1638-ban 44 IV. A. 1. Prot. 1. fol. 18. 1550. 45 IV A. 1. Prot. 9. fol. 160. 1600.; Prot. 10. fol. 1. 1624.; nemesítésre Prot. 9. fol. 11., 161-162. 1610. 4 „Szilágyi Gábor egyúttal Szatmár vármegye jegyzője is. Jegyzői tisztének hűséges és szorgalmas ellátására szokott esküdtétellel kötelezte magát rendes 200forint ellenében annak kinyilvánításával, hogy Szatmár megyével kölcsönös egyetértésben a sedriák idejét úgy intézik, hogy mindkét jegyzői tisztének alkalmasan eleget tegyen." IV A. 1. Prot. 12. fol. 1., 117. 1657. 47 Mivel a lakóhelye távol volt a kongregációk helyétől, 12 köböl búza fizetést, a lovai számára 12 öl szénát és ezen felül egy meddő tehenet kapott. A XVII. század utolsó harmadában a szolgabírák az aljegyző és a fiskális a jegyző fizetésének csak harmadát kapta. 48 IV. A. l.Prot. 14. fol. 115. 1671. 49 IV. A. 1. Prot. 10. fol. 248. 1636.