Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Nagy Ferenc: A rétközi Ibrány neve a forrásokban

1381-ben még tart a pereskedés és a harc a Rátót nemzetbeli Mátyás leszármazottai, a Paksiak vagy másképpen Apostagiak és a már magukat Ibrányinak nevező „pech-i" Gergely leszármazottai között. Gergely fia, Miklós, Bod és István megverték és kirabolták a Paksiak halászi jobbágyait, és magát Halászt is elpusztították.

15 Az 1323-as oklevél határbejárása nemcsak Nagyhalász középkori történetére vonatkozóan őrzött meg értékes adatokat, hanem a szomszédos településre, Ibrányra is. Itt találkozunk először a következő helynevekkel: Ibrányerdeje (silva Ibranerdeye), Hotvonorr (Horwonor, Hotwonor), Kistisza (Kis tysie), Szacstelke (locus Zoochtelek), Szárdtava (locus Zardthova). A Péc nembeli Ibrányiaknak évtizedekbe tellett, míg az adományozott birtokon berendezkedhettek. Bár szokásban volt az adományozott birtok pontos megjelölése, határbejárása, ez azonban nem akadályozta meg a szomszédos birtokosokkal történő, nem egyszer százados pereskedést. Egyed mester és leszármazottai, a Kállay család már 1327-ben pereskednek az Ibrányiákkal Szacs falu birtokáért.

16 1329-ben az egri káptalan előtt panaszkodnak, ahol is „bulch-i Balázs fiának Dénes ispánnak a fia: Domonkos mester kallói Egyed fiának Iván mesternek nevében és megbízásából tiltakozott az ellen, hogy amikor Pech (dictus Pesc) Lukács mester a királyi emberekkel és a leleszi konvent tanújával Iván mester tudta nélkül elhatárolta Ibrán nevű birtokát, az elhatárolás alkalmával Iván mesternek Nymiz (Nemei) nevű birtoka egy részét és bizonyos Tyzakus (Tiszaköz-Nagyerdő) nevű erdőt, mely Apáthy (Apátszeg) földhöz tartozott a saját ibrani földjéhez csatolta. Amikor pedig Iván mester a maga kallói papját ugyanazon királyi és konventi emberekkel a leleszi konventbe küldte a birtok és az erdő elfoglalása miatt való tiltakozás végett és erről oklevélvétel végett, a konvent a tiltakozó oklevél kiadását megtagadta. " A kutató kimondhatatlan szerencséje, hogy ezek a peres iratok sok régi helynevet is megőriztek. Ilyen szempontból felbecsülhetetlen forrás az az 1332-es oklevél, melyben „a Péc nembéli Gergely fia Lukács az apja által bírt javakra I. Károlytól adományt nyert. "

n Ezek a birtokok: Egyházas Ibrány, Ub és Szacs és két falu tava az Apáttava mocsárral. Az oklevél tartalmazza a birtok részletes határbejárását is. Jbrány Ub és Szacs határa kezdődik a Tiszánál a Faluerehátnál, ahol egy sziget van, melyet Szőlősnek neveznek, majd egy rév következik, amit Cussarewh-nek hívnak, majd egy sziget Tavaszigete, ahol egy rókalyuk van, s a határ tovább megy Pogánysziget és tovább Eghalomig. Vorse nevű folyóhoz, azután egy nagy úthoz, melyet Sóútnak neveznek, majd a Tisza felé, ahol egy régi út van, aztán egy rév, ahol boróka és kút van, majd egy fűzfát érint, azután a Degmara felé vezet, innen Lovehazek-hez és vezet a Csúr-ere mellett, ahol a patak a határ és Csűr erdőtől egészen Ibrányig és átível a Bognd-szigethez, majd Szakadás-hoz, tovább a Zürke nevű szigethez az Apát-ere közelében, ahol egy patak van, majd tovább egy sziget, ahol visszatér a Tiszához, ahol a víz az apáté, az erdő pedig Ibrányé, s itt a határ bevégződik. " Az oklevélben előforduló helynevek egy része ma is megtalálható az ibrányi határban. Ezek azonosításával az 1332-ben adományozott birtok nagyjából megegyezik a település mai, mintegy tízezer holdas határával. 15 Magyar Országos Levéltár Leleszi Konvent Levéltára, A. A. Fasc. 22. No. 16. 16 Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 2. köt. Temesvár, 1892. 266. reg. 17 Foltin, 1883. 146-150.