Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Kujbusné Mecsei Éva: Miből váltakozott meg földesuraitól Nyíregyháza? (A város és városiak vagyonképessége a XIX. század elején)

KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA Miből váltakozott meg földesuraitól Nyíregyháza? (A város és városiak vagyonképessége a XIX. század elején) A szabad polgári földtulajdon megteremtését, amelyet az 1830-as évek polgári reformmozgalma újra zászlajára tűzött, már az 1790-es évek reformerei is felvetették. Az 1832-1836. évi országgyűlésen az alsótábla szorgalmazta a jobbágyi birtokbírhatás mellett az örökváltság elfogadását is, de a törekvésük sikertelen maradt. Az örökváltságot ellenzők egy része „az ősi alkotmány végromlásától"' tartott, más része pedig azzal indokolt, hogy eddig is megváltakozhatott az a település, amelyik akart. Példaként hozták fel Nagykőröst, amely a Sztárayaktól és a Keglevichektől 1747-ben, ill. 1821-ben váltotta meg terheit. Emlegették a virágzó szepességi községeket és a Zala megyében lévő Festetich-birtok, a csáktornyai uradalom kilenc települését. Példa lehetett a Deák Ferenc által is dicsérő szavakkal illetett, alig félszáz éves mezőváros,

2 Nyíregyháza is, amely 1803-ban egyik földesurától, a Dessewffyektől, majd 1824-ben a másiktól, a Károlyiaktól váltotta meg földesúri terheit. A nyíregyháziak örökváltsághoz vezető útját, megvalósulásának szakaszait Cservenyák László munkáiból

3 ismerhetjük, míg arról, hogy mit nyertek a megváltakozott helyek az örökváltsággal, a várostörténet másik jeles kutatója, Hársfalvi Péter írt.

4 Most néhány forrással ahhoz kívánunk adalékot szolgáltatni, hogy mi volt a sok pénzbe kerülő megváltakozás reális gazdasági alapja és fedezete. Annak megértéséhez, hogy a régióban egyetlenként megváltakozó Nyíregyháza újratelepítése után fél évszázaddal hogyan tudott ilyen merész és anyagilag megterhelő szerződésre vállalkozni, a betelepítésig szükséges visszapillantani, hiszen ekkor teremtődött meg az a kivételes gazdasági lehetőség, amely biztosította az örökváltságok összegének kifizetését. A század utolsó nagy telepítési hullámában, 1753-1754-ben a főként Békés megyéből és a Felvidékről Nyíregyházára érkezett kb. 2000 főnyi lakosság számára a telepítő földesúr, gróf Károlyi Ferenc birtokostársának, Palocsaynénak a hozzájárulásával ugyanis olyan gazdasági kedvezményeket és autonómiát biztosított, amelyek megalapozhatták a megváltakozáshoz szükséges anyagi jólétet. Mindenekelőtt az új lakosok maguk határozhatták meg, hogy a Debrecen-Tokaj útvonalon lévő, jó földrajzi fekvésű hely nagy határát miként akarják művelni. A gazdák a legcélszerűbbnek a nagycsaládos munkavégzést tartották, így 1759-ben a településtől távol lévő határt szállásokra osztották. A földesurak támogatásával a helység elöljárósága a közeli és távoli puszták bérlésével gondoskodott arról is, hogy a lakosok állatainak legyen elegendő legelője. A földművelő lakosság gazdasági gyarapodása együtt járt az iparcikk-szükséglet növekedésével, így a század utolsó évtizedeiben mind szívesebben fogadták Nyíregyházán a szállásföldet nem igénylő iparosokat, főként ha azok olyan mesterséget űztek, amelyek még nem voltak itt. 1 Barta István: Korai örökváltság-szerződések. Agrártörténeti Szemle, 1961. 94-115. 2 Az 1753-1754-ben újratelepített Nyíregyháza 1786-ban lett mezőváros. 3 Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. Nyíregyháza, 1974. (a továbbiakban Cservenyák, 1974.) 4 Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a XVIII-XIX. században. Bp., 1982.