Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Fortsmann, Wilfried: Adolf Glassbrenner (1810–1876) — „a szabadság dévaj bolondja”

WILFRIED FORTSMANN Adolf Glassbrenner (1810-1876) — „a szabadság dévaj bolondja"* Adolf Glassbrenner, a berlini kispolgári származású, publicisztikai-szatirikus hajlamú irodal­már 1810-ben született és 1876-ban halt meg. A tudományos kutatás jelentős érdeklődést mu­tatott iránta, munkásságát a korabeli eseményekbe beágyazva szemlélték és elemezték. Bevo­nult az irodalomtörténetbe is. Ezzel kapcsolatban különösen Ingrid Heinrich-Jost munkásságára kell utalni, aki először egy terjedelmes bibliográfiát, majd egy rövid Glassbrenner-életrajzot állított össze. Továbbá Horst Denklerrel és másokkal együtt közreműködött Glassbrenner müveinek és leveleinek — eleddig egyetlen — kiadásában. A nevezett kiadás az 1980-as évek elején jelent meg. Eb­ben az összefüggésben meg kell még említeni három — Glassbrenner műveiből válogatott szö­vegeket tartalmazó — régebbi kiadást, nevezetesen: Klaus Gysi és Kurt Böttcher „A halhatat­lan népi humor" (1954), Jost Hermand: „A politizáló naplopó" (1969), valamint Gert Ueding: „A sztereoszkóp világképe" (1985). Végül 1989-ben „Ahol a lőpor van" címmel megjelent egy amerikai disszertáció a Glassbrenner által kiadott folyóiratról. Ebben a szerző, Patricia K. Calkins ezt a folyóiratot, a „Berliner Don Quijote "-t, olyan kulturális produktumként határoz­za meg, amely a reformkori Berlin társadalmi életét, annak a körülményeit vázolja fel. A tel­jes, a tudományos igényeknek is megfelelő életmükiadás azonban mind a mai napig nem jelent meg. Glassbrenner még a XIX. század iránt érdeklődő közönség számára is messzemenően is­meretlen maradt — legalábbis Németországban. Most elsősorban Glassbrenner 1848-cal összefüggő szerepét kívánom kifejteni. Glassbren­ner az életrajzi adatai alapján a német reformkorhoz tartozik, 38 évesen éli meg az 1848-as for­radalmat, átéli a forradalmat követő reakciós korszak különböző szakaszait, és még tanúja lesz a bismarcki birodalomalapításnak. Berlin központjában kispolgári kézműves környezetben nőtt fel. Felnőtt korára piknikus alkatúvá és extrovertált jelleművé vált, sokra tartotta a jó konyhát, a kellemes életet, éppen az ellentéte volt az aszketikus világmegváltóknak. Glass­brenner, aki miután a magasabb iskola további látogatását az apja pénzhiánya, a kiskereskedői szakképzését pedig a saját érdektelensége miatt abbahagyta, tizenhét évesen az írásmesterség­re adta a fejét. Első közszereplése azonban megmosolyogtató: a „Berliner Courier" szórakoz­tató lapban megjelenő egyik keresztrejtvény helyes megfejtésének beküldőjeként jelent meg nyomtatásban először a neve. Hagyjuk nyitva annak a kérdését, hogy ez a siker lelkesítette-e fel annyira, hogy ebben vélje felismerni küldetését, nem sokkal később ugyanis Glassbrenner ugyanebben lapban, majd egy másik hasonló jellegüben tette meg az első publicisztikai pró­bálkozásait. Verseket, aforizmákat, rövidebb prózai szövegeket és színházi kritikákat írt, de ezen túlmenően ártalmatlannak tűnő szórakoztató olvasmányokban és egyéb szatirikus írások­ban kritikusan taglalja a Vormärz időszakát. 1832-ben maga is kiad egy folyóiratot, a már em­lített „Berliner Don Quijote "-t, amelyet az olvasóközönség nagyon jól fogadott, de amelyet a cenzúra szűk két esztendő múltán elhallgattatott. Az 1998. november 18-án, Nyíregyházán, a Nemzetközi Levéltári Napok keretében tartott előadá­som kissé módosított változata. Valamennyi Glassbrenner-idézet Ingrid Heinrich-Jost életrajzi összefoglalójából származik, és az esszé műfajának megfelelően az egyes idézeteknél a forrást nem adjuk meg újra. A fordítás Barabás László munkája.

Next

/
Thumbnails
Contents