Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Takács Péter: „... az én csekélységem is befolyást gyakorolt...” (Krasznay Péter visszaemlékezései 1848–1849-re)

A valóság tényeire és a kuriozitásokra egyformán fogékony emlékező élményeinek áradása és időrendbe szedése közben akaratlanul is elárulja Krasznay Péter labilis, kiforratlan politikai nézetrendszerét és köznemesi társadalom látását. Amint láttuk, már-már isteni imádatban részesíti Kossuth Lajost, de korábbi és későbbi elszólásai arról árulkodnak, hogy nem értette az ország polgári átalakulásának megcélzott lényegét, sem az 1849-es államformaváltás mibenlétét. Apró dátumbeli tévedéseit

27 kár lenne felsorolni, de a gazdasági, társadalmi és politikai átalakulással kapcsolatos nézetének rendies, tipikusan köznemesi töltetét érdemes idézni. Az 1848-as áprilisi törvények által — minősítette a forradalmi vívmányokat — „az eddigi alkotmány nem eltöröltetett, hanem annak sánczai közzé az őszes nemzet bevétetett, s a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje ténnyé vált és testet öltött. "

2

" Hasonló nézeteket az országgyűlés népképviselői is hangoztattak, s valószínűleg így gondolkozott a középnemesség többsége, mikor elkötelezte magát a forradalom és szabadságharc mellett. A küzdelem elvi alapjainak tisztázása, a radikálisabb politikai eszmék jelenléte nem foglalkoztatta szerzőnket. Bizonyítja ezt annak a jelenetnek szándékos felidézése az emlékiratban, amikor a 26. zászlóaljban szolgáló hajdani egri tanulótársaival találkozott, s azok magyarázni kezdték neki, hogy „ ők azért hordanak veres tollat, pántlikát, mert ők, t. i. a Klapka serege republikánusok, a Görgey serege pedig monárhista, azok fejér tollat viselnek. Hát mi ilyenről nem tudtunk semmit — vallja be önmagának is Krasznay —, csak azt tudtuk, hogy a kutya Német megtámadta a Hazánkat, azt védenünk kell, el akarja rabolni nemzetünk szabadságát, azt nem szabad engednünk utolsó leheletünkig. "

29 Ez az elvi tisztázatlanság, görcsös merevség és hagyománytisztelet hatja át Krasznay Péter társadalomszemléletét is. A 86 esztendőt átfogó emlékirat 1848-1859-es fejezeteiben egyetlen szó sem esik jobbágyokról, zsellérekről, s feltűnően ritkán ejt szót a közkatonákról. Tiszti legényét meg sem említi. Az őt szolgáló altiszti legényéről — nevét meg sem jegyezve — is csak egyszer tesz említést, amikor szalonnát, kenyeret vásárolni küldi el, de az csak egy tálnyi káposztával tér vissza a bevásárlásról.

30 A kis és nagy események sodrában név szerint megemlíti minden diáktársát, a szabolcsi nemesek mindegyikét, a táborozások, menetelések, harcok során idegent és barátot, mindenkit, aki tiszti rangot visel, a közlegények közül két embert említ mindössze név szerint, Jászay Miklóst, aki „közlegény cimborája" volt a délvidéki harcok során,

31 a másik egy kemecsei legény. Már a Szabolcsban szerveződött 48-as zászlóalj hadnagya volt, amikor Neszmély felé kellett támadást indítania, s a mellé beosztott századból alig 8-10 legényt talált maga körül. Segítségért küldött, amikor megszólalt mellette „ egy L. Márton Mihály nevű kemecsei legény, hogy ténsúrfi hadnagy uram, itt vagyunk mi kemecsiek, mehetünk. Hátra nézek, hát örömmel látom, hogy a velem lévő fiuk mind azok, akikkel 7-8 éve előbb Kemecsén a Kolerás dombon mint gyermekek ürgét öntöttünk... "

32 Ennyi jutott odafigyelésből, megbecsülésből a közlegényeknek, még akkor is, ha azok földiek, adj' Isten, éppen kemecseiek voltak. Pedig kedvelt zászlóaljánál, a „48-iknál még a markotányos nők is Szabolcsiak voltak. "

3i Legfeljebb még annyi, hogy a 25. zászlóalj legénységét „jó szellemű, jóra való" ceglédi és kecskeméti illetőségűeknek titulálta. 27 Uo. 56-57. 2K Uo. 57. 29 Uo. 78. 30 Uo. 84. 31 Uo. 78. 32 Uo. 120. 33 Uo. 120.