Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Takács Péter: „... az én csekélységem is befolyást gyakorolt...” (Krasznay Péter visszaemlékezései 1848–1849-re)

Ha az emlékirat tanúsága szerint enyhe közöny jellemezte Krasznayt a saját megyéjéből származó közlegényekkel szemben, némi gőg és megvetés sugárzott belőle a hazai nemzetiségiek köréből toborzott honvédek irányába. Egyik szolnoki beszállásolási konfliktus alkalmával indulatos szócsatába, majd tettlegességig menő huzayonába keveredik az egyik tizedessel, akit haragjában korholva, nagyon meg akarván sérteni, „egy kicsit megemlegette... a tót fika Istenét. "

u Csak amikor kiderült, hogy bajtársa nemcsak hogy nem „tót", hanem éppenséggel szabolcsi fiú, szegröl-végről rokona is és papi ivadék, akkor békélt meg vele. A „tótok" elleni kifakadását még csak-csak betudhatjuk a hirtelen harag keltette indulatos elszólásnak, de a besorozott román legények Komárom alatti kiképzéséről írott hosszas beszámoló már az emberi méltóságot is érintő gúnyolódás.

35 Nem bűne mindez Krasznaynak, inkább őszintesége. Valós bemutatása annak a történelmi pillanatnak, amikor a régi világ találkozik a megvalósítandó új világgal, de még nem tisztázódtak az értékrendek. Amikor a századokon keresztül beidegződött régi szokásokat még nem szorította ki az új követelményrendszer, s maguk a történelmet formáló emberek is csak botladoznak valahol a kettő határvidékein, cselekedeteikkel szolgálva az újat, beidegződésekkel pedig mormolják a megszokottat. E kettősségről bőven lehetne még szólni, de a terjedelem korlátot szab a mondanivalónak. Ezért hát nem befejezve, csak megszakítva ezúttal mondanivalónkat, szeretnénk figyelmébe ajánlani Krasznay Péter emlékiratát mindazoknak, akik érdeklődnek az iránt, hogy egy korszakváltó történelmi periódus miként teszi próbára az embereket, s milyen hétköznapi élményeken és eseményeken keresztül valósult meg Magyarország polgárosodása a XIX. század derekától az első világháborúig. Ritka értékű emlékiratot vesz kezébe, aki Krasznay Péter naplóját tanulmányozza. Itt lenne az ideje, hogy az emlékirat egésze minél előbb kiadásra kerüljön, mai generációk okulására. Uo. 74. Uo. 116-117.