Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Előadások 1848–1949-ről - Egyed Ákos: Bem és a székelyek
zászlóaljat; ebbe, a többségében marosszékiekből álló Háromszék önvédelmében nagy szerepetjátszó zászlóaljba is számos csíki ifjút szerveztek be. 21 Gál Háromszéken egyesítette az ottani és a csíki haderőt, s mint maga írja: sikerült 5 gyalogzászlóaljat szuronyos fegyverrel ellátva, 7 lovasszázadot s 4 század „szabadlovast", valamint 6 ágyút elindítania Bemhez. 22 Ez február első napjaiban történt, s ha minden elképzelései szerint alakult volna, néhány nap alatt meg kellett volna érkeznie Bemhez. De ez nem történt meg, mert február 4-én Brassó közelében csatát kellett vívnia egy intervenciós cári csapattal. Lássuk, mi történt az erdélyi hadszíntéren és ennek milyen székelyföldi vonatkozásai voltak! A magyar haderő január 16-án indult tovább Marosvásárhelyről s január 21-én már Szeben első ostromához fogott, de a győzelemsorozat itt egy időre megszakadt. A sikertelenség egyik okának Bem azt tartotta, hogy a remélt erősítés nem érkezett meg. Hogy a székelyföldi haderőt minél nagyobb számban és minél gyorsabban megkaphassa, a tábornok hazaküldte Kiss Sándort a harcokban kifáradt és jelentős veszteségeket szenvedett háromszéki székely zászlóaljjal, de helyettük megérkezett Arad felől az a csíki zászlóalj, amely — akárcsak a hazaküldött háromszéki egység — 1848 nyarán Batthyány miniszterelnök hívására vonult ki Magyarországra. A csíki zászlóalj részt vett a piski csatában, 23 s bátran harcolt a híd védelmében és az ellenség visszaszorításában. 24 Bem azonban továbbra is nehéz helyzetben volt s várta a nagyobb székely erősítést, amely minden sürgetés ellenére, késett. Mi volt a késedelem oka? Ezt a kérdést annál inkább meg kell vizsgálnunk, mivel Gál Sándor ezredes — amint már említettük — a Háromszéken egyesített csíki s háromszéki katonai erőt elindította, de váratlanul cári csapatba ütköztek. 25 Hogyan kerültek cári csapatok Erdélybe? Bem tábornok sikeres hadműveletétől megrettenve Nagyszeben és Brassó egyes politikusai, §aguna ortodox püspök hathatós támogatásával, 1848 decemberének végén elhatározták, hogy a két város védelmére segítséget fognak kérni a Havasalföldön tartózkodó cári csapatoktól. Az intervenció gondolatát Franz Salmen, a szász Universitas elnöke is támogatta. Mivel a cár jóváhagyta a beavatkozást, megtörténhetett annak végrehajtása. Az erdélyi hadjáratról 1851-ben készült orosz emlékirat erről az eseményről a következőket írta: „ Őfelsége, a cár a reá jellemző könyörületességből vezéreltetve képtelen volt arra, hogy ne vegye tekintetbe a törvényes uralkodójukhoz hű, csapatainkhoz közeli Nagyszeben és Brassó városok lakosait fenyegető nyilvánvaló veszedelmet. Őfelsége, a cár csupán e magasztos érzésnek engedett, amikor úgy döntött, csapataink egy része útra kelhet, hogy e városokat a feldúlástól és a pusztulástól megvédje, de csak végszükség esetén, s csak ha az osztrák hadvezetés ezt határozottan kéri. "* A kérés nemsoká váratott magára: január 22-én Schurtter tábornok, Nagyszeben katonai parancsnoka és Pfersmann tábornok eljuttatta Lüders orosz tábornokhoz az intervenció iránti kérését. A kérést román és szász küldöttség nyújtotta át. Puchner tábornok azzal indokolta az 21 Jakab Elek szerint Csíkszék 11 300 katonát adott Bemnek. A Székelyföld összesen 37 100 főt állított ki (Jakab, 1880. 502). 22 Gál Sándor Kossuthnak. MOL, H. 2. Országos Honvédelmi Bizottmány (a továbbiakban OHB) 3145/1849/E. 23 Endes, 1937. 287-288. 24 Garda Dezső. Székely hadszervezet és faluközösség. Gyergyószentmiklós, 1994. 103. 25 Gál Sándor jelentése Kossuthnak. MOL, OHB 3145/1849/E. 26 Nyepokojcsickij, A. A.: Az erdélyi hadjárat orosz szemmel. 1849. Fordította, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Rosonczy Ildikó. Bp., é. n. [1999] 28-29.
