Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Előadások 1848–1949-ről - Egyed Ákos: Bem és a székelyek
Az említett kérdésekkel kapcsolatban abból kell kiindulnunk, hogy abban a kis haderőben, amelyet 1848 decemberében Bem Erdély visszafoglalására indított, már ott volt egy székely gyalog zászlóalj a háromszéki 2. gyalogezredből, amelyet Szilágyi Sámuel őrnagy vezetett, és egy huszár osztály a székely határőr huszárezredből Kiss Sándor őrnagy parancsnoksága alatt. Ezek az alakulatok Batthyány miniszterelnök hívására mentek ki a szegedi táborba, s részt vettek a szerb felkelők elleni harcokban. Csúcsán volt még egy-egy kis létszámú marosszéki, valamint tordai-aranyosszéki nemzetőr zászlóalj; az előbbit Tolnai Gábor őrnagy, az utóbbit Kemény Farkas őrnagy vezette. 2 Bem tábornok különösen Kiss Sándort tüntette ki azzal, hogy olykor még a tanácsát is kikérte. A jól informált Jakab Elek szerint Bemnek a székelyeket Kiss Sándor őrnagy ajánlotta figyelmébe s „Bem különös rokonszenvvel viseltetik iránta, s a székelyeket legelébb tőle és róla kezdette becsülni tanulni és szeretni" 3 Arról a Kiss Sándorról van szó, aki végig Bem mellett vett részt az erdélyi hadjáratban, Bem teljesen megbízott benne. Aztán a Tömösi-szoros védelmét bízta rá, ahol már ezredesként vezényelte a védelmet a betörő orosz haderő ellen és sebesülten esett fogságba. Bem és a székelység kapcsolata szervezett formát akkor öltött, amikor Beszterce bevétele után a városban felkereste őt egy székelyföldi küldöttség. Bauer Lajos őrnagy, Bem tábornok főhadsegédének naplója részletezte a küldöttség tevékenységét. A küldöttségtől szerzett Bem tábornok tudomást arról, hogy miközben Erdélyből a magyar haderőt kiszorította Puchner tábornok, az 51 négyzetkilométernyi s mintegy 100 000 lakost számláló legtávolabbi székely szék, Háromszék megvédte önmagát, de december végén kénytelen volt békét kötni Gedeon osztrák tábornokkal, mit sem tudva Bem tábornok hadjáratáról. A küldöttség arról is beszámolt, hogy a Csíkszéket a Puchnert támogató Dorschner ezredes „pacifikálta", s katonai terror alatt tartja. A küldöttség szerint a székelységnek a legtöbb bizalma a csíki Gál Sándorban van, aki nem tett hódoló esküt Gedeonnak, a háromszéki harcokban helytállásával s bátorságával különösen kitűnt. 4 Bem megértette, hogy a székelységben nagy katonai erő szervezhető, s nem késlekedett intézkedni. Mikó Mihály csíkszéki és Berde Mózes háromszéki kormánybiztosoknak üzenetet küldött, felszólítva őket, hogy szervezkedjenek és siessenek csatlakozni seregéhez. 5 Bem Beszterce bevétele után villámgyorsan Marosvásárhely felé fordult, s január 13-án felszabadította. Itt újabb intézkedéseket hozott a székelység katonai megszervezésére. Gál Sándor ezredest a csíki határőrezred főparancsnokává nevezte ki, Marosvásárhely térparancsnoka Forró Elek alezredes lett, akit egyébként már Besztercéről előre küldött, hogy érkezését előkészítse. 6 Itt átmenetileg „kormányzó hadi bizottmányt" is alakított, ezzel — ugyancsak átmenetileg — Marosszéket „ hadikormány " alá helyezte. Előbbi rendelkezése szerint azt várta, hogy a csíki határőr csapatok Vásárhelyt csatlakozni fognak, ami azonban elmaradt. Pedig Mikó Mihály a legkiválóbb hazafiakkal Bem rendeletére azonnal értekezletet tartott, s mozgósította a határőröket, de azok kiindítása előtt meg kellett szabadulni a határőrezrednek azon parancsnokságától és tisztjeitől, akik korábban Csíkszéket „pacifikálták". 2 Kovács Endre: Bem József. Bp., 1954. 313. 3 Jakab Elek: Szabadságharcunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848-1849-re. Bp., 1880. (a továbbiakban Jakab, 1880.) 463. 4 Bauer őrnagy Bem tábornok főhadsegédének hagyományai 1848 és 1849-ből. Közli Makray László. Pest, 1871. (a továbbiakban Bauer, 1871.) 95-97. 5 Jakab, 1880. 449. 6 Bauer, 1871. 95.