Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Czövek István: A magyar 1848–49 és Európa

A lengyel kérdés, amelynek csak felvetése is túlhaladná a dolgozat kereteit, valahol mindig jelen volt az 1848-49-es európai és magyar eseményekben: „Ha nem történik gondoskodás a baj meggátlásáról, úgy a magyarizmus az elhasznált polonizmus helyébe fog lépni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az utóbbival három hatalom áll szemben, mlg az előbbivel Ausztriának egyedül kell majd megbirkóznia " — mondta Metternich Hübnernek, aki ekkor Ausztria párizsi megbízottja volt.

23 Mielőtt az orosz beavatkozás körülményeit és annak nemzetközi rendszerét vizsgálnánk meg, szóljunk néhány szót az európai nemzetközi helyzet és Oroszország viszonyáról. Teljesen helytálló az a vélemény, miszerint a magyar forradalom és szabadságharc nem automatikusan váltotta ki az orosz birodalom közbelépését, hiszen a valóságos intervencióig bő egy év telt el. Magyarországon 1848 márciusában Deák vagy a Pesti Hírlap április 11-diki száma a várható orosz beavatkozásról beszélt, írt. Indoklásként azt hozva fel, hogy Oroszországot is fenyegetik az európai mozgalmak.

24 Vitatottabb nézet szerint a késlekedés egyik oka a nagy magyar hadi sikerekben, másik oka az oroszok és maga Miklós cár húzódozásában volt. „Bevallom, nagyon nem akaródzik az egész dologba beavatkozni. Az eddigi tapasztalatokhoz hasonlóan csak irigységre, rosszakaratra és hálátlanságra számítok, és igazán nem avatkoznék be, ha saját ingem nem volna hozzám közelebb, ha az ügy nem érintene közelebbről. "

25 Ez a gondolat I. Miklós részéről ügyes politikai fogásnak számított. Mindenki tudta Európában, hogy azt a tábornokot — Paszkevicsről van szó —, akinek a fentebbi sorokat írta, szerette volna akár Párizsban is látni a cár. A bevezetőben szóltunk arról, hogy Európa egyik, ha nem legfejlettebb állama, Anglia nem, vagy alig fejlesztette szárazföldi hadseregét. így Oroszországé volt a dinasztikus Európa legnagyobb hadserege, amely hivatva volt a cári hatalom külföldi elismertetésére. A korszakra is vonatkozó orosz levéltári közleménysor más aspektusból is megvilágítja ezt a fontos kérdést. „ Voltam Magyarországon és lelkesedem ezekért a szimpatikus, ellenséges emberekért, még akkor is, ha a szláv ügy ellenségei. Tetszik állameszméjük és forró szeretetük a magyar állam iránt. "

26 Egy másik jelentésben ez áll: „A jelenlegi körülmények között Oroszországot veszély fenyegeti, főleg a magyar forradalmi párt részéről... Ennek az az oka, hogy szerintük egyedül Kossuth tudja tűzbe hozni a magyarokat, szavai és írásai varázsával egészen a fanatizmusig... Főleg nem szabad alábecsülni a magyarok erkölcsét, politikai és katonai erejét, valamint hihetetlen energiájukat. "

2? A fenti források arra engednek következtetni, hogy I. Miklós inkább megvárta, míg az osztrák császár kéri hivatalosan az orosz birodalmi segítséget, amely önmagában is elegendő kellett, hogy legyen a magyarok leverésére, másrészt tisztába akart lenni a nyugati hatalmak, így Franciaország, Anglia politikai magatartásával, s ebben jelentős segítséget nyújtott számára Metternich. Az osztrák minisztertanács április 24-diki ülése választóvonal volt az orosz segítségkérés történetében. Ekkor ugyanis Weldennek, a magyarországi csapatok főparancsnokának állásfoglalását tárgyalták, amelyben azt fejtegette, hogy Magyarországon és Erdélyben orosz segítségre van szükség. A következő lépés a segélykérés diplomáciai lebonyolítása volt. 23 Andics, 1961. 132. 24 Lásd bővebben: Ormos - Majoros, 1998. 102. 25 Uo. 26 Centralnij Goszudarsztvennij Arhív Rosszii (a továbbiakban CGAR) f. No 109. No 4. jegy. hrany. No 160. ügynöki jelentés 27 CGAR f. No 109. No 4. jegy. hrany. No 162. 1-5. ügynöki jelentés