Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

Gondos munkáját mi sem jellemzi jobban, mint egy véletlenül másutt talált lap; „Ez a feljegyzés hiteles, a prothocollum egyező a jegyzőkönyv írásával, a papír lapjával, valamely rosszakaró keze vágta ki. "

,29 A példákat lehetne szaporítani, főleg a XVI. századi jegyzőkönyvek esetében. Ezeket ugyanis a legnagyobb rendetlenség állapotában találta a rendezés kezdetén. A későbbieknél pedig a jegyzők hanyagsága miatti hiányokat vette észre. Az 1661. évi jegyzőkönyvbe beírott pernél megvan a határozat, de a jegyző a tanúvallomásokat nem csatolta hozzá. 1744-ben a jegyzőkönyvet „az írnok ostobasága és hiányos latin tudása miatt tele hibák miatt" újra kellett írni. Különben éppen a hiányosan és hanyagul vezetett jegyzőkönyvvel kapcsolatban feljegyezte, hogy 1775-ben vette munkába.

130 Ilyen gondos és lelkiismeretes munka mellett nem csoda, hogy a rendezés sok időt vett igénybe. 1776-ban a helytartótanács leiratban kifogásolta, hogy az előző évben a házipénztár 300 forintot fizetett ki neki, holott az 1768 óta évenkéntiekkel 2400 forintra megy az általa felvett összeg, már csak 600 forint maradt kifizetetlen. Az iratokból nem derül ki, hogy mikor kezdte meg a munkát, mennyit lajstromozott, egészen vagy részben befejezte-e az eddigieket és mennyi van még hátra. A vármegyei pénztárak kezelésére kiadott királyi rendelet szerint körülményes tájékoztatást kíván kapni — mielőtt a teljes összeg kifizettetne —, küldje fel a megye a szerződést és az elkészített lajstromok másolatát azzal, hogy hány év irata van még hátra a teljes lajstromozásig.

131 A válasz két év múlva készült el. Ebben Schemberger emlékeztetett arra, hogy az 1768. évi házipénztári vizsgálattal kapcsolatos észrevételekre a megye kifejtette, hogy a levéltárban található iratok 1335-től kezdődően 1730-ig, de a jegyzőkönyvek is a legnagyobb rendetlenségben egymással összekeveredve voltak. Ezeket tehát előbb szét kellett válogatni, évrendbe rakni, csak azután lehetett a lajstromozásukhoz fogni. Olyan elenchusokat kívánt készíteni, hogy minden családjogát egy pillantással át lehessen látni, melyik birtokra vonatkozik, hányszor indult per miattuk. Külön lajstromot kívánt készíteni a büntetőperekről, a nemességet igazoló iratokról és végül külön lajstromba foglalni az ország állapotát, valamint a kormányzati viszonyokat tárgyaló iratokat külön-külön tárgyszó alatt. Ha egy-egy aktában többféle aktus van foglalva, mindeniket külön vezérszó alatt kell feltüntetni. Mindez az iratok tüzetes átolvasását kívánja. 14 elenchus készült el az 1335-1746. évek közti iratokról. Más megállapodás nem volt, csak az 1767. július 8-án és következő napokon tartott közgyűlés határozata, hogy a lajstromozással megbízzák nemes Schemberger Ferencet és a munkája díját 3000 forintban állapítják meg. Minden évben, míg a munka tart, évente 300-300 forintot fizetnek neki. Az időtartam nem volt meghatározva. A regestrator a munka egységes végrehajtása érdekében ajánlkozik az 1723:10. tc. 3. §-a értelmében a helytartótanács hozzájárulásával a további munkára. Ezért azzal a kéréssel fordul a nemes közönség és a nemes bizottság elé, hogy eddigi munkája alapján a pártfogását ezután se vonja meg tőle.

132 A küldöttség határozata nem ismeretes, de 1779. január 18-án Schemberger saját kezű írásával köszönte meg a bizalmat és ígérte, hogy tovább is olyan gondosan és lelkiismeretesen 129 IV. A. l.Prot. 3. fol. 110. 1568. 130 IV. A. 1. Prot. 12. fol. 168. 1661.; Prot. 20. fol. 149. 1775. „ Újra leírva fol. 271." 131 XXXIV. 1. 1778. hónap és nap nélkül (másolat). Egy teljesen hasonló szövegű jelentés 1776-ból Schemberger írásával, ezzel az évszámmal a jelzeten. 132 Uo. 1778. hónap és nap hiányzik, Schemberger Ferenc írása.