Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

látja el megbízatását, amint 1769 óta tette.

1

" Azt sem tudjuk, hogy kapott-e további megbízást, és ha igen milyen feltételek mellett, de az bizonyos, hogy az 1770 utáni jegyzőkönyvekben is találhatók tőle bejegyzések.

134 A levéltár rendezésének tényleges állásáról 1785. augusztus 2án számolt be egy terjedelmes jelentésben. Ez az összefoglaló jelentés már a II. József által elrendelt közigazgatási reform után született meg annak nyomán, hogy a Nagyváradon székelő kerületi főispán, gróf Teleki Sámuel nyomatékosan sürgette a megyét a levéltár állapotának feltárására. A Schemberger által írott jelentés megismétli az 1778. évi jelentésben foglaltakat az 1335-1730 közötti iratok rendetlenségéről: „Ezek nehéz munkával, sok olvasással eredetük szerint évrendbe lettek rakva. " Csak ezután lehetett az elenchusok írásához hozzáfogni, hogy az 1335-1753 közti évekről egyetlen cédulácska se maradjon ki. így alakította ki a sorozatokat. Az első sorozatba a jogbiztosító iratok kerültek: hét elenchus 3340 folioszámmal, ív alakú papirosra írva. E hét be van kötve. A nyolcadik és kilencedik még nincs bekötve, mert még nincs minden regeszta beírva. Ezekhez kiegészítő indexek járulnak, a helymutató két kötet. A személyekkel foglalkozó aktáknak (nemeslevelek, nemességvizsgálatok iratai) indexe és elenchusa 1567-től 1767-ig készen van, de nincs bekötve. Az igazgatási, kormányzati intézkedéseket tartalmazó tárgyi lajstrom (Elenchus nominális seu statysticus) három kötet. Az első kötet (1550-1723) 563 folio, a második és harmadik még nincs lezárva, be sincs kötve. A büntetőperek 1550-1768 közötti iratainak elenchusa sincs még lezárva, de ívpapíron meg van írva, bekötetlen. Az aktákon és a jegyzőkönyvekben a jelzet — hogy melyik elenchusban, milyen évben, milyen szám alatt van szó a benne foglaltakról — meg van jelölve. A jegyzőkönyvek és akták időrendbe rakva, az akták fasciculusokban, számrendben az e célra készített, betüjeles szekrényekben vannak a levéltárban. A szekrényekben fiókok vannak az akták számára. A fiókok és szekrények úgy készültek, hogy háború esetén az iratok rendjének megháborítása nélkül bárhova vihetők. Jelentette továbbá, hogy az 1767. július 8-i közgyűlés határozatán kívül, amely a rendezésre kapott bért tartalmazza, semmi más megállapodás nincs. Az sem, hány év alatt végzendő el a munka, de az sem, hogy melyik évvel kell bezárni a rendezést. Úgy véli, hogy ez az év 1767, és ez évvel bezáróan még tizennégy év iratainak teljes rendezése van hátra.

135 A jelentés kiegészítéséhez néhány nap múlva részletes javaslatot készített a főispán részére arról, hogy miként lehetne a korábbi iratok lajstromozását minél gyorsabban befejezni, és hogyan kell az új közigazgatás iratkezelését rendszeressé tenni, a követelményekhez átalakítani. A főispán kívánsága az, hogy ki kell választani néhány nemes ifjút, akik hajlamot éreznek a lajstromozáshoz („gui animam addicere vellent regestraturae"), s hivatásszerűen is vállalják e munkát. A főispán szándéka szerint megfelelő tapasztalatszerzés után regestratornak ezeket kell alkalmazni. Válaszában kijelentette, hogy többet is ismer alkalmasnak, de biztosítani kellene őket a jövőjük felől, mert néhányan állásban vannak, vagy esetleg másfelé pályáznak. Azért is kéri ezt, hogy Ung és Szatmár vármegyék levéltáraihoz alkalmas személyeket kaphasson, akiknek Uo. 1770. jan. 18. Az 1769. évre való hivatkozás nem érthető, hiszen a megállapodás vitathatatlanul két évvel korábban történt. IV. A. 1. Prot. 24. fol. 14. 1770.; Prot. 24. fol. 326. 1773.; Prot. 26. fol. 299. 1752.; ez évben a lajstromozás szerződésdíja fejében 200 forintot kapott. XXXIV 1. 1785. aug. 2. „A" jelű irat. A főispán levele az év július 28-án kelt. Ez a néhány nap múlva tett "B" jelű jelentésből derül ki.