Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

„ eddig megtartani szokott gyakorlat és bevett szokás szerint a vármegye tisztségviselő urainak" az alábbi munkaerőt rendelik: „főispánnak 2 napra 50 kaszást, a két alispánnak egyenként 100-100 aratót, a jegyzőt bizonyos számú ekével segítik, az adószedőnek hatvan, a szolgabíráknak 50 aratómunkást bocsátanak rendelkezésére. "

S4 A vármegye tisztikaráról is tájékoztat a korszak utolsó tisztújítása 1721-ből. Ekkor ez állott két alispánból, két jegyzőből, de az aljegyzőnek el kell látni a físcus (a későbbi tiszti ügyész) teendőit is. Rendszeres tisztségviselő még a perceptor (számvevő, pénztáros). Ezek a főtisztek, megközelítően azonos fizetést is kapnak. A négy járás élén egy-egy szolgabíró áll, két-két esküdtjével.

85 Az e fejezetben említett más tisztségviselőkről (commissarius, várnagy) ekkor nem esett szó, nem bizonyos, hogy nem fungáltak volna, csak éppen e tisztújításnál nem került sor megválasztásukra. Még 1723 után is — amely évtől kezdve a központi kormányszékek megkezdték működésüket — és mindinkább fokozódó mértékben avatkoztak be elég hathatósan az igazgatási és igazságszolgáltatási szervezet alakításába, működésébe, néhány évtized kellett az újkori, nemesi megye kialakulásához. V. A XVIII. század második felében, amikor Schemberger Ferenc megbízást kapott az akkor már két évszázad alatt felgyűlt iratok rendezésére, korszakhatárul az 1723. évet választotta. Nagyon okosan, mert ő még tudta, hogy a megyei igazgatásban ezzel az évvel új korszak kezdődött, amiben nemcsak az iratrendezés, hanem az igazgatási rendszer, az iratképződés és kezdés módja is megváltozott. Az 1550-1723 közötti évekről megmaradt iratokat egységes levéltári rendbe szedve, azokról külön elenchust (lajstromot) készített.

86 A levéltár történetében az 1723. év ténylegesen korszakhatár. Az ez évben tartott országgyűlés nemcsak a központi hatalmi hivatali szerveket teremtette meg, hanem a vármegyéket is komolyabb ellenőrzés alá vonta. Ez évtől kezdve a főispánok nemcsak alkalmi reprezentánsai a korábban időnként változó államhatalomnak, hanem valóságos ellenőrző funkciót is kaptak.

87 A korábbi, XVII. századig, sőt még egy félévszázadig tartó átmeneti korszakhoz képest a nemesi kommunitás jogkörét ez a törvény lényegesen csorbította, annak választási lehetősége csak a főispán — igaz, hogy négy —jelöltjére korlátozódott. Szabolcs megyében a gyakorlatban a törvény teljes egészében azért nem érvényesült, mert pl. 1724-ben az uralkodó gróf Zichy Lászlót nevezte ki főispánnak azzal, hogy apja, Péter halála vagy lemondása esetén a tisztében kövesse.

88 A Zichy család birtokos volt ugyan a IV A. 1. Prot. 18. fol. 232. 1712. IV. A. 1. Fasc. 22. No. 62. 1721. Elenchus primus acta politica, oeconomica et nulitana ab anno 1550 - usque 1723. IV. A. 1. 1225. raktári szám CJH, 1723:73. te, amely világosan kimondja, hogy a főispánok a megyék tulajdonképpeni vezetői, a közigazgatás és igazságszolgáltatás rájuk van bízva. A megyékben kell lakniuk, legalább három évenként tisztújítást tartsanak, négy alkalmas személy alispánnal való jelölésével. A választás az egész megye egyetértésével történjék. IV. A. 1. Prot. 18. fol. 349. 1724.; Prot. 19. fol. 1., 2. 1724.