Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

megyében, de nem ott lakott, László nem is volt még törvényes korú, ezért 1726-ban III. Károly főispáni adminisztrátornak gróf Ghillányi Györgyöt nevezte ki. A kinevezett főispán 8 év múlva tette le a megye közönsége előtt az esküt.

89 Zichy Miklós egy ízben, 1742-ben látogatott a megyébe, 1747-ben le is köszönt a főispánságról.

90 Utódai 1748-1759 között gróf Barkóczy Imre s annak halála után Barkóczy János egri püspök csak alkalmilag látogattak Szabolcsba. A jegyzőkönyvek nem tesznek említést arról, hogy akár a restaurációk alkalmából vagy máskor akkoriban beleavatkoztak volna az ügyek intézésébe. A központi hatalom tényleges képviselői nem is a főispánok voltak, hanem a provinciális comissarius és annak kerületi helyettese. 1724-ben a helytartótanács leirattal értesítette a megyét, hogy a commissariatusság direktorának gróf Károlyi Sándort nevezte ki öt tiszántúli megyei hatáskörrel, Szabolcs megye biztosául Eötvös Miklóst Debrecen székhellyel, a provinciális föhadbiztos pedig Georg Josephus Kitzing lett. Az előbbiek hatásköre a politikai, az utóbbié a katonai ügyek intézésére terjedt ki.

91 1731-ben Bogathy Pál lett a megye királyi biztosa, és 24 évig az is maradt. 1755-től Kassa székhellyel kerületi biztos lett.

92 Az, hogy ténylegesen a biztosok és nem a főispánok dolga volt a központi kormányszékek rendelkezései végrehajtásának érvényesítése, hamarosan kiderült az 1725-ben kiadott helytartótanácsi leiratból. Ugyanis az 1723. évi 112. tc. — kissé körülírottan, de tágan értelmezhetően — arra kötelezte a vármegyéket és az autonómiával bíró királyi városokat, hogy a köz- és országos ülések határozatainak végrehajtását jelentő akadályt jelentsék a helytartótanácsnak. A leirat szerint a kerületi biztosok a törvény rendelkezéseinek nem tudnak eleget tenni „mert némely vármegyében a ritkán tartott közgyűlések miatt nem, vagy alig kapnak választ. Ezt a kedvetlenséget a főhatóság több megye és város esetében tapasztalta. " Ezért elrendelte, hogy valahányszor a közjavát és a vármegye közönséget illető ügy előadódik, a vármegye tartson kongregációt és a kerületi biztost, valamint a helytartótanácsot értesítse.

93 A továbbiakban részletesebben szólunk arról, hogy a XVIII. század második felében Szabolcs megye igazgatási szervezete éppen a kerületi biztos és az e célra kiküldött vizsgálóbizottság intézkedése nyomán alakult át a későbbi évtizedekből ismert formára. A vármegyei igazgatás legfőbb testületi szerve, a kongregáció 1723 után még jó ideig rendszertelenül, legkülönbözőbb időben ül össze, de tárgyalási rendje állandósul. Az ülés kezdetén megtárgyalják előbb a felső-, utána a társhatóságoktól érkezett iratokat. Ezek között leggyakoribb és legtöbb időt a katonai ellátás, beszállásolás és fuvarozás biztosítása veszi igénybe. A kongregáció üléseit — a főispánok ritka jelenlététől eltekintve — a provinciális commissarius vezeti, több ízben említik Károlyi Sándor jelenlétét és az általa tett előterjesztéseket. Az ülések rendjére 1742-ben hoztak határozatot, ez évtizedekig érvényben maradt. A gyűlés IV. A. 1. Prot. 19. fol. 29. 1724., fol. 93. 1726.; Fasc. 27. No. 60., 61. 1726.; Prot. 20. fol. 12., 13., 15., 21., 22. 1734. IV. A. 1. Prot. 21. fol. 65., 88. 1748.; Prot. 22. fol. 293. 1759.; Prot. 22. fol. 231-237. 1759. IV A. 1. Fasc. 25. No. 42-44. 1724; A kerületi biztos fizetését évi 1000 Ft-ban határozta meg. IV. A. 1. Fasc. 26. No. 71. 1725.; Tényleges jogállását talán azon is fel lehet mérni, hogy a főispán évi tiszteletdíját csak 1754-ben emelték e szintre. IV. A. 1. Prot. 21. fol. 349. 1754. IV. A. 1. Fasc. 31. No. 82. 1731.; Prot. 21. fol. 306. 1754.; utána Kölcsey Kende János (1765-ig), majd Kállay János (1765-1767) töltötte be e tisztet. IV. A. 1. Prot. 28. fol. 205. 1765.; Prot. 23. fol. 330., 333. 1767. IV. A. 1. Fasc. 26. No. 4. 1725.; Az irat hátán a jegyző feljegyzése: Jiszteleüeli teljességgel kihirdettetett. "