Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

tárgyalására 1693 után külön napokat tűznek ki évente egy, később két-három határnapra.

75 A sedriák rendszeres hetenkénti ülésnapját 1719-ben hétfőről csütörtökre teszik át.

76 A megyei igazgatási és igazságszolgáltatás első fokú fórumai, a szolgabírák teendői is szaporodtak a XVII. század vége felé. 1691-ben szükségesnek ítélték, hogy a mellettük működő esküdtek fizetést kapjanak (évi 25 forintot), de egy évtized múlva a megye megnyomorodott állapota miatt ezt megvonták tőlük.

77 1698 után a rendes esküdtek mellé még egy-egy személyt választottak esküdtnek, akik egyúttal alcomissariusként (subcommissarius) működtek. A későbbi években ez a szám állandósult.

78 Úgy tűnik, hogy a XVII. század végén — az utolsó évtizedben — a megye igazságszolgáltatási funkciója a magán (polgári) perek területén támasztott az eddigieknél nagyobb követelményeket. Részletesebb vizsgálatok és a megmaradt perek tüzetesebb elemzése híján inkább csak feltevésszerűen kockáztatjuk meg azt, hogy a megye kongregációja ez időben kettős funkciót teljesített, egyrészt a nemesség képviseleti szerve is volt anélkül, hogy akár az első, akár a fellebbviteli fórum jellege világosan elkülönült volna. Az 1691. évi tisztújításon találkozunk először azzal, hogy assessorokat választanak. A megye legelőkelőbb családjainak, összesen harminchat személynek a nevét olvashatjuk a jegyzőkönyvben.

79 Néhány év múlva pontosabb megjelölés szerint „primarii tabulae assessores", akik a kongregáció után a táblai törvényszék (tabulae sedes) tagjait alkotják.

80 A személyek száma 1704-ben hatvannégy. Nem is mindnyájan a megyében birtokosok, világi és egyházi méltóságok is vannak köztük. Az indokolás szerint: „ hogy a vármegyének a szoros igazgatását minden halogatás nélkül serényen végrehajtsák, nem annyira a bírósági, hanem inkább a gazdálkodási szükség követeli", hogy a szolgabírák mellé két-két esküdtet állítsanak. Ugyanakkor a táblai székre megválasztottak ötvenhárom nemes birtokost.

81 A XVIII. század első évtizedeiben az assessorok szerepe mind konkrétabbá válik. Először is, az egyszer megválasztott és esküt tett táblai széki assessorok életük végéig azok maradnak. Kötelességükké teszik, hogy minden kongregáción és sedrián jelen legyenek, ezt 1714-ben statútumban is rögzítik. Ugyanakkor „secundae classis assessornak" még tizennyolc személyt választottak.

82 A törvényszék illetékességi köre azonban még az 1720-as években sem egészen tisztázott, mert 172 l-ben statútumban mondják ki, „ hogy a pereket nem csak a sedr iákon, hanem a generális congregatiókon is felül lehet bírálni. " Egy év múlva e statútumot újból megerősítik.

83 A közel félévszázadot magába foglaló átmeneti korszak megyei igazgatási szervezetéről rajzolt kép hiányos lenne, ha nem utalnánk arra, hogy ez alatt kezdődik — a jegyzőn kívül — a tisztségviselők rendszeres fizetése. Az 1712. július 12-én hozott közgyűlési határozat szerint „a megye pénztárából évi fizetést határoznak meg. " Ez csak elvi döntés volt, ekkor csupán az 75 IV. A. 1. Prot. 15. fol. 226. 1693.; Prot. 16. fol. 4. 1694.; A XVIII. század első harmadától rendszeresen felülvizsgálják a fogvatartottak ügyeit is. IV. A. 1. Prot. 18. fol. 373. 1720. 76 IV. A. 1. Prot. 18. fol. 330. 1715. 77 IV A. 1. Prot. 15. fol. 143. 1691.; Prot. 17. fol. 215. 1702. 78 IV A. 1. Prot. 16. fol. 220. 1698. 79 „Primarii assessores constituuntur" IV. A. 1. Prot. 16. fol. 145. 1691. 80 IV. A. 1. Prot. 16. fol. 220. 1698.; Prot. 17. fol. 216. 1702. 81 IV. A. 1. Prot. 17. fol. 253. 1704.; Prot. 18. fol. 447. 1714.; „juratus assessores" Prot. 17. fol. 312-313. 1705. 82 IV A. 1. Prot. 18. fol. 26. 1710.; Prot. 18. fol. 165. 1713.; Prot. 18. fol. 446-447. 1714. 83 IV. A. 1. Prot. 18. fol. 381., 395. 1721.