Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

kezdetén a felsőbb hatóságoktól érkezett intézkedéseket tárgyalták. A gyűlés alatt megérkezett gróf Zichy Péter főispán, és intézkedésére megtartották a tisztújítást. A megye közönsége részéről ajánlott két alispánt megválasztották. De azok csak azzal a feltétellel vállalták a tisztet, ha a commissariatussággal nem terhelik őket. Ezután a jegyzőt és az aljegyzőt választották meg. Az utóbbi egyben a megye fiscalisa is volt, ezért számára 100 forint tiszteletdíjat állapítottak meg. Perceptort nem választottak újat, a régit erősítették meg. Új tisztség lett a vármegyei commissariusi. Az egyik szolgabírót választották e hivatalra, helyébe új személy megválasztására került sor, a többi három a régi maradt, újból megerősítették őket. Melléjük választottak még négy esküdtet, és a megye előkelő birtokosai közül első ülnöknek (primarius assessor) húsz, második rendbeli ülnöknek (secundi ordinis assessor) más harminc személyt.

69 A központi hatalom megerősödése a XVIII. század utolsó évtizedében mind a Rákóczi-felkelés alatt, mind az azt követő évtizedben tovább növelte a jegyzői funkció jelentőségét. Ezt jelzi az is, hogy egy-egy jegyző és mellette a most már állandósult aljegyző huzamosabb ideig marad tisztségében, bár évente megújítják a megbízatását. Az 1695-ben csak helyettesítő Monkovics Mihály még 1713-ban is ellátja a jegyzői teendőket.

70 Már ekkor és ettől kezdve folyamatosan van egy aljegyző is mellette, Kossovics Márton, aki később örökébe lép.

71 A jegyző feladatát Monkovics 1704. évi megválasztása alkalmából határozták meg: „Lássa el, a megye javára a törvény és dicséretes szokás szerint a gazdálkodási és minden más, alkalom szerint előforduló ügyek adminisztrálását. "

72 A XVII. század végén már eggyel szaporodik a korábbi tisztikar. A megye pénzbevételeit korábban a szolgabírák és alispánok kezelték. Legalább is erre lehet következtetni a kongregációk elszámoltatásukra hozott határozataiból. A perceptort, aki számvevő és pénzkezelő is volt, a jegyzők mellett említik. Külön személyként való megválasztásáról 1709-ben szólnak. Ekkor ugyanis felsorolták a megválasztott tiszteket, említve azt is, hogy a vármegyének ügyésze (fiscus) is van. A korábban janitornak nevezett tiszt itteni neve várnagy.

73 A XVII. század vége felé a kongregációk száma megszaporodik. E címen évente 12-15, később még több is be van jegyezve. Leginkább a felsőbb hatóságok (kancellária, hadbiztosok, katonai parancsnok) intézkedéseiről szólnak, ritkábban bírósági ügyeket tárgyalnak rajtuk. Az viszont különösnek tűnik, hogy 1695-ben a kongregációktól távolmaradókat — igen tekintélyes — 100 forintnyi bírsággal fenyegetik, másfelől pedig megtiltják, hogy falusiak, parasztok nagy számban látogassák a gyűléseket.

74 A megyei önkormányzat hatásköre bővülését, egyben az ügyintézés differenciálódását is jelzi, hogy külön-külön tárgyalják a sedriákon az igazgatási és peres ügyeket. Sőt az utóbbiak tekintetében is bekövetkezik a büntető- és magánjellegű ügyek szétválása. A büntetőügyek 69 IV. A. 1. Fasc. 22. No. 62. 1721. 70 IV. A. 1. Prot. 16. fol. 29. 1695.; Prot. 18. fol. 165. 1713. 71 „Már hét év óta az idők mostohasága között teljesített szolgálatairól megemlékezve erősítettek meg. " IV. A. 1. Prot. 17. fol. 215. 1702. 72 IV. A. 1. Prot. 14. fol. 253. 1704. 73 1696-ban Monkovics jegyző kezelte a pénzeket. IV. A. 1. Prot. 16. fol. 117. 1696.; Prot. 17. fol. 1. 1697. 74 IV. A. 1. Prot. 16. fol. 57., 73. 1696.