Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Margócsy József: Porzsolt István (1910–1986) Pályaképvázlat

Csak felsorolásszerűen írom a jegyzetbe azokat a társadalmi „érdekeltségeit", ahol többnyire szintén vezetőségi hely jutott neki, olykor elnököléssel is.

15 Alkalmam volt többször azonos körben látni itt is helytálló magatartását. Az ilyen ülésekre olykor még a fizetett funkcionáriusok sem olvasták el az előterjesztéseket: Pista bátyám volt többnyire az egyetlen, aki elolvasta és széljegyzeteit többnyire szóvá is tette, főleg ha nem értett egyet a leírtakkal. Valamilyen túlzott szerénységgel mondja el, már bevezetésként is, az ellenvetéseit, mintha nem azért lenne a tagság, hogy egyesült erővel hozhassanak jó javaslatokat, határozatokat. Hetvenes éveinek közepén fokozatosan lemondott ilyen-olyan funkcióiról, különösen az országos bizottságokban, amelyek budapesti utazással jártak, s — erején felül igyekezve — sokszor egyetlen nap alatt megjárni az akkor még sokkal hosszabb menetidejü fővárosi utat. Egyébként is, gyakran egészségi okok is akadályozták ezekben a felruccanásokban.

16 15 A debreceni egyetemen működő általános diákkörnek tagja, 1930-ban főtitkára, a ref. Bethlen Gábor Szövetségnek 1932-től elnöke. —Nyíregyházán 1935-től 1944-ig a Soli DEO Glória szervezetében több tisztség viselője, részt vesz a nevezetes szárszói konferencián is. A Bessenyei Körben felolvas ifjú tanárként, az átszervezéskor az irodalmi szakosztály elnökévé választják, de egy év múlva már nem vállalja tovább a tisztséget. — A háború után azonnal bekapcsolódik a szabadművelődési szervezkedésbe, rendezvényeinek lelke a Gyülekezeti Házban. —A Nemzeti Parasztpárt delegátusaként városi képviselőtestületi, megyei törvényhatósági bizottsági tag 1950-ig. — A Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének egyik alapítója— de nem sokáig működhetnek. —Az újjászervezett Bessenyei Kört beolvasztották a Magyar-Szovjet Társaságba 1947 után; ezen a vonalon lett a meginduló Békemozgalomnak is felkért (kijelölt) tagja, 1949-ben kongresszusi küldött. — A Hazafias Népfront 1954-ben történt megalakításától kezdve három évtizeden át városi, megyei szervezetében működik, leghosszabban a megyei elnökségben alelnökként, 1971-től díszelnökként: a kongresszusokon megyei küldött, aktvitásáért a Népfront saját kitüntető elismeréseit többször is megkapta. 1963-ban Szabolcsban pótképviselőnek jelölték, majd meg is választották. — Az 1953ban megalakult TTIT, majd TIT keretében nyílik leginkább alkalma szakmájának, tudományos érdeklődésének folyamatos élésére: előadóként ill. a megyei szervezet alelnökeként, a pedagógiaipszichológiai szakosztály elnökeként, az országos választmányok vezetőségi tagjaként. Az országos közgyűlések megyei küldötte, a Társulat kitüntetéseinek birtokosa. — Középiskolai igazgatóságának vége felé választotta meg a városi KISZ Bizottság VB-tagjának, megkapta a KISZ KB kitüntetését is. — Az 1967-ben újjáalakult Magyar Pedagógiai Társaságnak kezdettől országos elnökségi tagja, a megyei szervezetnek másfél évtizeden át elnöke. — A Pedagógus Szakszervezetnek megyei vezetőségi tagja évtizedeken át. A főiskolai szervezetnek kezdettől elnöke nyugdíjba vonulásáig. — A megyében létrehozott Kulturális és Tudományos Koordináló Bizottságnak nyugdíjas korában is tagja maradt, a bizottság megszüntetéséig. — Már nyugdíjas korában kérte fel a Megyei Bíróság elnöke igazságügyi pedagógiai szakértőnek. A viszonylag ritka esetekben szívesen közreműködött, de az együtt járó bürokratikus-adminisztratív körülményeskedések viszonylag hamar elvették a kedvét. Még ebbe a hosszú felsorolásba sem fértek bele a régebbi egyházi intézményekben viselt tisztségei, a felsőoktatási országos és megyei munkabizottságainak tagságai, tisztségei, a főállásával kapcsolatos dicséretek, elismerések, soron kívüli előléptetések (feljebbsorolások), rendkívüli jutalmak. 16 Életének 76. esztendejében már súlyosodott betegsége, mind hosszabb és erösebb fájdalmak kíséretében. Orvosi tanácsra budapesti gyógyintézetek kezelésébe utalták, de már ott sem tudtak rajta segíteni. 1986. december 12-én, életének 77., házasságának 47. évében elhunyt. Tíz nappal később itthon, a nyíregyházi Északi temetőben kísérte utolsó útjára tanítványainak, kollégáinak, a város közéletének őszinte gyásza, tisztelete, feleségének, húgának, három gyermeküknek, négy unokájuknak: a nagy családnak hálás szeretete.