Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Margócsy József: Porzsolt István (1910–1986) Pályaképvázlat

Ekkor kezdődik tehát Porzsolt István iskolai, tanári szolgálata, a tanszéki gyakornokság pedig félbeszakadt. Két esztendővel később, 1935. szeptember l-jével a fenti tanács ugyan rendes tanárrá lépteti elő azzal a meglehetősen sajátságos, de akkoriban nem meglepő fenntartással, hogy „rendes tanári illetményeit csak 1937. szeptember l-jétől kezdődőleg, tehát a köteles helyettesi és várakozási évek (azaz négy év) elteltével folyósítják " 1936-ban jelent meg „Népnyelvi adatok Újfehértóról" c. dolgozata, amely tulajdonképpen Porzsolt nyelvészeti doktori disszertációja — lehetett volna. Színvonalát, igényességét eleve jelzi az, hogy az erre illetékes professzorok grémiumának jóváhagyásával kerülhetett közlésre a debreceni Kollégium Tanárképző Intézetének tanulmánykötet-sorozatába (13. kötet). Különlenyomatként is megjelentették: ami további elismerés jele, hiszen ezen köteteknek 1930 óta megjelent számaiból a Porzsolté csak a 16., külön is forgalmazott dolgozat. Csakhogy közben másoknak is voltak tervei Porzsolttal, ezek egyéb érdekeltségi okokból akadályozták a nyelvészeti doktori szigorlat letételét. Ugyanis az 1936/37. tanévre neki juttatták az Europäische Zentralstelle igen előnyös ösztöndíját: a baseli egyetemen biztosították számára ezt a két félévet: teológiai, pszichológiai és pedagógiai ismereteinek rendszeres fejlesztésére, gyakorlati teendőkkel és vizsgakötelezettséggel. És amikor hazaérkezik a „sehr gut" minősítésű elbocsátó levéllel, akkor most már itthon is pontot kell tennie teológiai tanulmányai után: 1937 őszén letette a második, záró lelkészképesítő vizsgát. Párhuzamosan Mitrovics professzor sürgeti, hogy a Svájcban is folytatott pszichológiai kutatásait már csak azért is zárja le, mert a hetven felé közeledő professzor nyugdíjba készül. Ez is elmaradt: nemcsak a lelkészi vizsga terhe miatt, hanem azért is, mert iskolájában, a nyíregyházi tanítóképzőben sajátságosan alakultak a dolgok. Az intézet alapító igazgatója egyszerre hathónapos tanulmányi szabadságot kért és kapott. Helyettesítését csak úgy tudta megoldani a Kálvineum igazgató tanácsa, hogy Porzsoltot bízzák meg, mivel más jelöltnek nem volt lelkészi képesítése. Még Porzsoltnak is hiányzott az ünnepélyes papi felszentelése, ezért az intézeti vallástanári órákat egy külön felkért segédlelkész tartotta. (Ez egyébként az iskolaigazgató első számú feladata.) Még nem töltötte be a 28. évét, amikor ezt a mindenképpen kitüntetetten megtisztelő helyettesítő feladatot ráruházták. Sőt, amikor Ferenczy a szabadságideje leteltével már nem tért vissza az igazgatói székbe, az igazgató tanács pedig Porzsolt helyettesítő működését sikeresnek minősítette, „a minden reménységre feljogosító egyéni képességei alapján", folytatólagosan megbízott igazgatói minőségben, immár nemcsak az iskolaigazgatással, hanem az intézethez tartozó internátusnak a pénzügyi igazgatásával és az igazgatói lelkész-munkakör ellátásával együtt a hármas vezetői funkcióba iktatják be, egyelőre megbízottként, hiszen nincsen még meg az igazgatói állás betöltéséhez szükséges tíz szolgálati éve. Az illetékes szolgálati lakást „csak a mielőbb kívánatos házasságkötése után veheti használatba. " Történt ez 1938. szeptember 1-jei hatállyal. Még nincs vége az előírt megfelelési követelmény-listának. A tudományegyetemi tanári oklevelekhez kiegészítő képesítést kellett szerezni tamtóképzőkben való tanításhoz. Ennek is megfelelt 1939-ben, a szegedi Tanítóképzőintézeti Tanárképző vizsgabizottság előtt. Nemsokára aztán, hogy ez év júniusában Révész István püspök Debrecenben ünnepélyesen lelkésszé szentelte, 1939. július 19-én tartotta esküvőjét, nemrég végzett tanítványával, Molnár Évával. Házasságukból három gyermekük született: Éva (1941), Ildikó (1942), majd István (1946). Közben múlnak az évek, amelyekben Porzsolt megbízottként igazgatja a több részlegü intézetet, és a Kálvineum igazgató tanácsa egyhangúan örömmel állapítja meg: Porzsolt „bebizonyította, hogy minden tekintetben rátermett az igazgatói tiszt betöltésére "; a megszerzett