Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Margócsy József: Porzsolt István (1910–1986) Pályaképvázlat

tízévi tanári működési idő is igazolható, a tanács a felsőbb egyházi hatóságoknak Porzsolt végleges igazgatói megbízására tesz javaslatot, a teljes idetartozó hatáskörök ellátásával együtt 1943. július 8-án. 33 és fél éves: a nyelvészkedési pálya már messzi homályba veszett, a pszichológiai svájci kutatások hazahozott eredményei borítékokban nyugszanak érintetlenül (így is pusztulnak is majd, amikor kényszerből elhagyott lakásukban a háborúzó katonák ilyenekkel fűtenek), Mitrovics is régen élvezi már a nyugdíjat pesti új otthonában. így szálltak el a filosz, a tudományos munka tervei, illúziói a kutatás örömével, várt eredményeivel, egyszersmind a tanítás óratartási szenvedélyének élvezetével együtt. Helyette marad a tanügyigazgatás sokkal szürkébb, kedélytelenebb szolgálata — az előre még nem is látható kényelmetlenségekkel, kényszerekkel és kiszámíthatatlan fordulatokkal, keserűségekkel. 5. A fiatal nyíregyházi magyar szakos tanár nemcsak iskolai óráin szeretteti meg az irodalmat lelkes bakfis tanítványaival, hanem részt vesz a 30-as évek közepétől újra tevékenyen működő Bessenyei Kör munkájában, főleg az irodalmi szakosztály találkozóin, előadóként, bemutató recenzensként. Képzős növendékeivel a Jakus bokorban és másutt népművelési programok bemutatásával, részt vesz a paraszt-népfőiskolái tanfolyamok indításában, lebonyolításában. A Bessenyei Kör Társasággá szervezésekor megválasztják az irodalmi szakosztály vezetésére, de amikor látja a Társaság erős jobbratolódását, lemond, nem vállalja az ilyenben való részvételt. — Természetes az is, hogy mint egyházi iskolai igazgatót, mint lelkészt további szervezetek igénylik fiatalos energiáit saját köreikben törekvéseik megvalósításában. 1940-ben besorozzák katonának és rövid tanfolyam után tartalékos főhadnagy-tábori lelkészként veszik állományba. Vezető állása lévén még a légóparancsnoki felelősséghez kapcsolódó tanfolyamok elvégzését is kötelezővé teszik számára. Tényleges katonai szolgálatra csak 1944. május 25-én hívják be az egyik katonakórházhoz. Nyíregyháza kiürítési rendeletének végrehajtása során 1944. október 10-én kellett elhagynia a várost. Immár feleségével, két gyerekükkel együtt vonulhattak el. Félévi nyugat felé tartó vonulásuk során 1945 júniusában értek össze az előrenyomuló szovjet csapatokkal. Akkor hadifogolynak nyilvánították egységüket, de szerencséjükre 5-én elengedték őket, s így június 8-án újra Nyíregyházán lehettek. Rövid idő alatt minden fórumon kedvezően „igazolták" háború alatti működését, így egzisztenciális gondjai különösebben nem lévén, teljes erővel nekifoghatott a lepusztított iskolája épületeinek, berendezéseinek (így saját lakásának) pótlásához, újjáépítéséhez. A városi iskolák többségének igazgatói, pedagógusai 1945 tavaszára még nem tértek haza, viszont az iskolák működtetése mindenkinek vágya, érdeke. A szovjet parancsnok a református lelkész Békefi Benőt (1909-1964) bízta meg egy városi kabinet megszervezésével és bizonyos fokú „hatósági" működtetésével, ebben közeli munkatársa Porzsolt István. — Miniszteri felhívásra 1946-ban Porzsolt tanítóképzőjében indul meg az ún. parasztdolgozók tanítóképzője; vezetése alatt működött 1952-ig.

7 — 1946 májusában alakítja meg Nyíregyháza polgármestere a városi szabadművelődési tanácsot, ennek kezdettől elnöke 1947 szeptemberéig, a szervezet megyei szinten ekkor alakul meg — és már ott elnököl. — Az országosan nagy lendületet vett mozgalom két nyáron is hosszabb sorozatot indít és bonyolít le a nemrég, még a háború előtt megnyitott református gyülekezeti házban. Az Országos Szabadművelődési Tanács elnöke az igen népszerű Karácsony Sándor, immár egyetemi tanár Debrecenben, és főleg az ö „hívei", hivatali munkatársai tartják a felvilágosító, lélekébresztő előadásokat, széleskörű közönség előtt. 7 Szabó József: Dolgozók tanítóképzője Nyíregyházán, 1946-1952. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 3-4. köt. Szerk. Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1982. 291-318.