Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

olyan magas nívóra emelte, hogy híressé vált az egész országban. "

m Ráv Rosenbaum tagja volt a Magyarországi Rabbik Legfelsőbb Tanácsának, és képességeit jelzi, hogy az ortodoxia felsőházi képviselőséget ajánlott fel neki, amit ő nem fogadott el, mert úgy érezte, hogy Kisvárdán nagyobb szükség van rá.

164 A helyi zsidóság foglalkozási megoszlása igen vegyes képet mutat, „míg más városokban szinte csak a kereskedelemben tűnnek ki a zsidók, Kisvárdán a nagy számban élő kisiparosok is jó nevet szereznek maguknak, az őstermelésben is találunk jelentős számú zsidót. Szinte kezdettől fogva nagy számban vannak földbérlők, kisgazdák, sőt nagybirtokosok is. "

,a Az izraeliták számának arányát az egyes foglalkozási ágakon belül az 1927-es címtár, az egyházi adófőkönyvek, az izraelita hitközség 1935. évre megállapított fejenkénti egyházi iskolai adó kiszámításához alapul szolgáló adatok, és más forrásokban talált foglalkozási megjelölések alapján körvonalazhatjuk.

166 1927-ben a Kisvárdán dolgozó 663 önálló iparos közül 164 biztosan zsidó vallású, ami kb. az iparosok negyedét jelenti. A zsidóság a szolgáltató- és javítóiparban dolgozott főként, a község egyetlen mérlegjavító, esztergályos kisiparosa és az összes üveges, szikvízgyártó izraelita volt. Többségében zsidó vallásúak a bádogosok, női fodrászok, kárpitosok, órások és ékszerészek, pékek, rézművesek stb., a szabóság fele szintén az volt. Szép számmal találunk izraelitákat például az asztalosok, cipészek, fuvarosok, szobafestők között is. A kb. 65 kisvárdai iparos szakma közül mintegy 30-ban zsidó vallású mesteremberek is dolgoztak. A hagyományosnak tekinthető vas- és építőiparban nem voltak jelen. 1935-ben a 373 kisvárdai kereskedő 59,5 %-a biztosan a zsidósághoz tartozott. Feltételezhetünk ennél valamivel nagyobb arányszámot is, de az adatközlők állítása, miszerint kb. 90 %-a a kereskedéseknek izraelita tulajdonban volt, kissé túlzónak hat. A zsidó kereskedők üzleti érzékét nagyon jól szemléltetik a visszaemlékezések. Egy zsidó boltból a vevő vásárlás nélkül nem távozott, széles termékválaszték, szívélyes kiszolgálás jellemezte ezeket az üzleteket. A törzsvásárlóknak hitele volt nem egy helyen, és fizetésnapokon egyenlítették ki számláikat. A zsidó kereskedő azt is megtette fizetőképes törzsvásárlóinak, hogy például segédjével házhoz szállíttatott több doboz cipőt, a vevő otthon kiválasztotta a neki megfelelőt, majd fizetésnapon elszámoltak.

167 Tisztesség, üzleti bizalom, szolgálatkészség jellemezte ezt a kereskedöszellemet, mely nem a máról holnapra történő meggazdagodásra épített, hanem egy egész élet munkájára. Az ipari és kereskedelmi segédszemélyzeten belül bizonyára szintén nagy arányban dolgoztak közülük. A kisvárdai izraelita hitközség 601 adót fizető helyi illetőségű tagja közül 401 főt sikerült foglalkozására nézve beazonosítani az 1935. évre vonatkozólag. E 401 fő 50 %-a önálló kereskedő, 36,4 %-a pedig önálló iparos volt. A kisvárdai zsidóság foglalkozási szerkezetének legjellemzőbb vonása ezek szerint a kereskedelem és az ipar területén dolgozók döntő súlya. Az alkalmazotti, kistisztviselői állások általában állami hivatalokhoz kötődtek, így e rétegen belül számuk csekély lehetett. Zsidó kistisztviselők leginkább a pénzintézeteknél voltak alkalmazásban, a Kisvárdai Ipar és Kereskedelmi Bankban 16 állásból 9-et izraeliták töltöttek be. Az értelmiségen belül 1927-ben 59 %-os a számarányuk: a 32 szabadfoglalkozású értelmiségből 19-en zsidó vallásúak. A zsidóságon belül az értelmiség aránya mindössze 10 %, 9 ügyvéd, 7 orvos, 1 állatorvos, 2 gyógyszerész, 1 mérnök, 7 könyvelő, 1 vegyészmérnök, ,HJ Uo. 164 Uo. 165 Uo. 166 SZSZBML, XII. 10. 167 Rozipál Györgyné (kisvárdai lakos) közlése