Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

6 bankigazgató és 6 tisztviselő képviseli ezt a réteget. A változás 1927-hez képest annyi, hogy az orvosok száma 2 fővel, az ügyvédeké 1 fővel nőtt, a gyógyszerészek és a mérnökök száma pedig l-l fővel csökkent. A közigazgatásban és a tanügyben — a felekezeti iskolák kivételével — zsidó értelmiségi nem is dolgozott, hasonlóan a többi településhez. A mezőgazdaságban viszont megtalálhatóak az izraelita vallású napszámosok és birtokosok is. 1927-ben a 100 holdon felüli birtokosok fele, a 20-50 holddal rendelkező birtokosok 63,6 %-a közülük került ki, a zsidóságon belül azonban csekély az arányuk. Ezek közül a kisbirtokosok közül csak ketten-hárman gazdálkodnak, a többi kereskedő és tisztviselő volt. A zsidó földbirtokosok nem paraszti életmódot folytattak, nem a hagyományos paraszti gazdálkodást folytatták, többen kisebb szeszfőzőket alapítottak, magtárakat és raktárakat hoztak létre. További értékesítés céljából felvásárolták a környékbeli gazdák termékeit, elsősorban burgonyát, káposztát és gabonaféléket.

168 Ez a vállalkozó szellem legjobban a már korábban említett Diner család birtokainak gazdálkodásán érezhető. Vagyon tekintetében a zsidóság társadalma éppúgy nagy különbségeket mutat, mint Kisvárda össznépessége. A város legtehetősebb rétege közülük került ki túlnyomórészt. 1925-ben a legtöbb adót fizetők 83,8 %-a, 1928-ban 70,7 %-a, 1939-ben pedig 45 %-a izraelita volt. Ez a negatív tendencia a kereskedők számának csökkenésével van összefüggésben, ugyanis a legtöbb adót fizetőkön belül a zsidóság aránya az 1925. évi 100 %-ról 1939-re 44 %-ra csökkent. 1941-ben a községi képviselőtestület 20 virilis jogú tagja közül 12-nek szűnt meg a tagsága a II. zsidótörvény hatálybalépése következtében, hiszen a törvény értelmében elvesztette választójogát az, aki nem tudta három nemzedékre visszamenőleg igazolni magyar honosságát. Itt érdemes megjegyezni, hogy a törvény életbelépése előtt a községi képviselőtestületi tag választóinak száma 3718 fő volt, az összes keresők 66,8 %-a. Az 1939. évi IV. tc. alapján közülük 1054 személynél történt meg a zsidóbejegyzés, a választók 28,3 %-ánál!

169 Az 1935-ös részletes adókimutatásokból kiderül, hogy a válság mélypontján a zsidó kereskedők és iparosok kb. fele 50 pengő alatt adózott, ami visszaszámolva max. 20 pengő körüli jövedelmet jelentett hetente. További kb. 23 %-uk 50-100 pengő között fizetett általános kereseti adót, tehát a kereskedők és iparosok háromnegyede nem keresett többet heti 40 pengőnél. Kb. harmaduk nem fizetett házadót, tehát nem rendelkezett saját lakással. A házadót fizetők többsége max. 50 pengőt fizetett, ritka volt a kiemelkedően magas házadó. 1935-ben a 601 hitközségi tag közül 241-en fizettek föladót, ezeknek kb. fele 1 pengő alatti összeget fizetett, ami kis kertet, szőlőt feltételez. Egy már említett birtokos kivételével a többiek is mind 10 pengő alatt fizettek.

170 A zsidóság Kisvárdán is inkább házingatlanba fektette vagyonát. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézetnél 1944-ben fennálló tartozásait 90 személy közül 70 házingatlannal fedezte, 18 fő egyéb tárgyi betétfedezettel, csupán 2 fő fedezte mezőgazdasági ingatlannal a hiteleket.

171 Kisvárdán a zsidóság jelenléte természetes volt, 1941-ben is még minden negyedik lakos izraelitának vallotta magát a községben. Természetesen a politika az itt élőket sem hagyta érintetlenül, de pogromokról, atrocitásokról nem tudunk. A III. zsidótörvény 194l-es életbelépése után a boltjukból, iparukból élő, tartalékkal nem rendelkező rétegek nagy szegénységben tengették mindennapjaikat. Jó páran más szakmát kezdtek tanulni, váltani próbáltak, sokan gyermekeiket zsidó szervezetek segítségével tanoncnak küldték Budapestre. 8 dr. Jólesz, 1980. 9 SZSZBML, IV. B. 411. 751. d. 1929. 0 SZSZBML, XII. 10. 1 MOL, Z 93. 207. cs. 640. tétel