Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

családfő kérvényezte, hogy Németországba kivándorolhasson, és ott mezőgazdasági munkásként dolgozhasson. A jelentkezőkből 173 fő napszámos, 4 földműves, 7 iparos és 3 egyedülálló asszony volt. A szerződtetetteket cukorrépa-termelésre vitték Németországba.

50 Egy másik, szintén 1938-ból való dokumentum szerint maga a községi elöljáróság folyamodott munkalehetőségért a Magyar Királyi Országos Öntözési Hivatalhoz, mivel „Kisvárda községben a kubikusok és földmunkások teljes munkahiány következtében családjaikkal együtt a legnagyobb nyomorban élnek. " Ezért kérik a hivataltól, hogy a tiszafüredi csatornaépítési munkálatoknál vegyék igénybe akisvárdai munkaerőt.

51 Kisvárda népessége 1930 után is nőtt, a gazdasági válság következtében az addig is szegény rétegek teljes nyomorba jutottak, s a község csak ideiglenesen tudta a munkanélküliség problémáját megoldani, így a '30-as évek második felében megkezdődött a lakosság migrációja. A munkával rendelkező napszámosok átlagosan napi 4-5 pengőt kerestek 1941 körül. Az Országos Nő- és Családvédelmi Alapítvány környezettanulmányaiból következtethetünk a napszámosok életkörülményeire.

52 Hamza Gyula egy szoba-konyhás, vertföldes padozatú, saját lakóházzal rendelkezett, amely „régi, rozoga, düledező, sárból épült, tetőzete nádjavításra szorult. " 5 gyerekükkel 3 fekvőhelyen osztoztak, az árnyékszék az udvaron volt, de állapota „ nem megfelelő", a vizet pedig az utcáról hordták. A ház és az udvar 300 négyszögöles telken feküdt, tulajdonosa 350 pengővel tartozott a kisvárdai banknak. Pénzes Miklós szintén öt gyermekével élt egy szoba-konyhás, havi tíz pengős bérleményben. Özv. Reismann Mórné napszámos egy szobát bérelt havi hat pengőért, amelyben a bútorzat rozoga, hiányos volt. Három gyermekével élt itt, lánya varrólányként dolgozott, két fia pedig péknek tanult. Blum Bernáth egy szoba-konyhát bérelt havi 10 pengőért, de ő még albérlőt is tartott havi 5 pengőért, tehát osztoztak az egy szoba-konyhán. Két kiskorú gyermeke élt még vele, egyikük cipésztanonc, a másik szabótanonc volt.

53 Az agrárproletárok közül 1930-ban 81 főnek, 1941-ben pedig 63 főnek volt 1 kat. hold alatti földje. Az 1935-ös földbirtok-Összeírás szerint Kisvárdán 1554-en rendelkeztek 1 kat. hold alatti termőfölddel. A Nagyatádi-féle földreform során a községben 564 fő kapott földet, összesen 676 kat. hold területen.

54 Egy főre átlagosan 1,2 kat. hold jutott, amikor „10-15 kat. hold földhöz még bérbe kellett dolgozni a megélhetéshez. A földhöz jutottak foglalkozási megoszlásáról azt tudjuk, hogy 1932-ben az ínségesek, munkanélküliek közül az OFB eljárása során jutott földhöz 51 családfő 296 családtaggal.

56 Az 1-5 holddal rendelkező félproletár réteget 1935-ben 581 fő képviseli, 1941-ben már csak 153 fő, életmódjuk nem különbözik az agrárproletárokétól. A kisparasztság mindennapjai sem voltak könnyebbek, mint az előző rétegeké. Egész életükben keményen dolgoztak 5-20 holdas földjeiken, amelyek mellett bérbe is kellett földművelést vállalniuk a megélhetéshez. 1935-ben kb. 140-en rendelkeztek ekkora földbirtokkal, 1941-ben pedig körülbelül félennyien.

57 Ez a réteg általában saját házban élt, életcélja a föld 50 SZSZBML, V. 347. 115. d. 690/1938. 5

' SZSZBML, V. 347. 116. d. 8914/1938. 52 SZSZBML, IV. B. 411. 7/1942. 53 SZSZBML, XII. 10. Kisvárdai izr. hitközség iratai, 1878-1944. (a továbbiakban XII. 10.) 54 Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. 1. köt. Bp., 1936. '"° Klicsu Jánosné (kisvárdai lakos) közlése 56 Nyírvidék, 1932. jan. 27. sz. 3. 57 Tájékoztató jellegű adatok, mivel a különböző évek statisztikái a birtokokat másféleképpen csoportosították.