Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

gyarapítása volt. A helyi ingatlanok értéke jóval alacsonyabb, mint a Nyíregyháza vagy a Debrecen környékén lévőké. Kisvárdán egy házas belsőség és 10 hold termőföld értéke 10-15 000 ezer pengő között mozgott a minőség függvényében. Például Deák Mihály gazdálkodó háza és 6 kat. hold 1352 négyszögöl jó minőségű földje konyhakertészettel 15 000 pengőt ért.

58 A gazdasági felszerelések értéke 1-2000 pengő körüli volt, nem mutatkozott nagy eltérés a 6 és a 20 holdas gazdaságok esetében. Ehhez a kisparaszti réteghez tartozott a mezőgazdasági önállóknak kb. negyede. Klicsu János és felesége gazdálkodó családból származott, majd ők is saját 9 holdjukon, és mellette bérbe vagy felesbe vett földeken gazdálkodtak. Önerőből építették fel házukat a Hajnal utcában (az utcanév a korai kelésre utal), ami a kisparaszti gazdálkodók utcája volt, s ahol a legmódosabb gazda 25 hold földdel rendelkezett. Ez az utca (a mai Mátyás király út) jellemzően a község külső részén található, eleje a központhoz közel esik, folytatása a város szélére, Döge község felé vezet. Klicsuék háza két szobából, konyhából, spájzból és előszobából állt, a fala sárból, a helyiségek padozata vert földből készült (a néni ma is a házban lakik!). 5 gyereket neveltek fel: kettő maradt gazdálkodó, kettő szabó és egy kereskedő lett. Nehezen éltek, volt, hogy a földadót sem tudták kifizetni, s a búzát vitték el helyette. Olyan is előfordult, hogy a házat bérbe kellett kiadniuk, hogy tudjanak fizetni, és a család hátul az udvarban húzta meg magát. Ha volt mit, akkor a piacon is árultak.

59 Az őstermelőknek ez a rétege a '30-as években nagy nyomorban, nehéz körülmények között küszködött földje megtartásáért és a megélhetésért. Gyerekeiket igyekeztek valamely szakmára kitaníttatni a biztosabb megélhetés reményében és annak érdekében, hogy a családi gazdaságok ne aprózódjanak fel. A nagyobb gazdaságok száma már jóval kevesebb, 1930-ban a 10-50 hold nagyságú birtokkal rendelkezők száma 46, 1941-ben 55, sajnos azt nem tudni, hogy közülük hánynak volt legalább 20 holdas gazdasága. Pontosabb adatunk 1927-ből van: ekkor 12 olyan birtokost jegyeztek a községben, akiknek földje 20-50 hold között volt. Közöttük egy intézmény is szerepelt.

60 E birtokosok közül többen nemcsak gazdálkodásból éltek, hanem kereskedők, vezető banktisztviselők voltak. Valószínű, hogy birtokaik mérete csökkent a 30-as években, például Földes Miksának 1937-ben már csak 15 hold szőlője volt 18 000 pengő értékben, 5000 pengő értékű gazdasági felszereléssel, és Kisvárdán egy 10 000 pengő értékű háza. Farszky Antal 1942-ben 11 hold földdel bírt, ami csak 5000 pengőt ért, foglalkozására nézve gazdálkodó és vásári rőfös árus volt.

61 Még ennek a 11 birtokosnak is elenyésző része nevezhető középparasztnak. A gazdagparaszti réteg hiányzott Kisvárdán, mert a helyi viszonyok közt az 50 hold feletti gazdaságok tulajdonosai általában nem paraszti életet éltek, illetve gazdag parasztnak számított az 50 holdnál kevesebbel rendelkező is. 50-100 holdas gazdasága 1935-ben és 1939-ben is csak 4 főnek volt.

62 Kovács Menyhért tűnik vagyona alapján a klasszikus értelembe vett módos parasztgazdának: Kisvárdán egy 30 000 pengő értékű házas belsősége volt, 58 hold földingatlana 90 000 pengőt ért, élő és holt gazdasági felszerelését pedig 15 000 pengőre becsülték.

63 Az őstermelő népesség az a réteg, amelyből az iparosság és a kereskedelem utánpótlását merítette. Kisvárda középfokú oktatási intézményeiben a korszakban végig egyenletesen nőtt iS MOL, Z 19. 24. db 19 Klicsu Jánosné (kisvárdai lakos) közlése 10 Szabolcsi címtár, 1927. 11 MOL, Z 19. 24. db '

2 Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben 1. köt. Bp., 1936. és SZSZBML, V. 347. 53. cs. * MOL, Z 19. 24. db