Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

ellentétben a mezőgazdasági munkásság körében az eltartottak száma 26 %-kal, a mezőgazdasági cselédség esetében 22 %-kal emelkedett, a napszámosoknál pedig több mint ötszörösére nőtt. Az eltartottak száma 1920 és 1930 között összesen 1838 fővel gyarapodott (a születések száma 1405), ennek a fele a mezőgazdasági és a napszámos rétegből származik. A következő évtizedben a mezőgazdasági keresők száma már növekedett 321 fővel, azaz 25,2 %-kal, ebből mezőgazdasági munkás 275 fő volt, a mezőgazdasági cselédek száma viszont tovább csökkent 30,7 %-kal. Ekkorra a mezőgazdasági cselédség és munkásság tette ki a mezőgazdasági keresők 64 %-át. Meg kell említeni, hogy az 194l-es népszámlálási adatok feldolgozásakor az egyéb kategóriába sorolták a nem mezőgazdasági napszámosokat, így az egyéb foglalkozásúak száma 1930 és 1941 között majdnem négyszeresére: 88 főről 332-re nőtt. Tehát a mezőgazdasági munkásság számának növekedése során feltételezhetünk bizonyos fokú visszaáramlást az iparból, illetve a gazdasági válság következtében tönkrement kisparasztság és kisiparos réteg növelhette még a mezőgazdasági keresők számát, de nem zárhatjuk ki a bevándorlás lehetőségét sem. 1930 és 1941 között az őstermelő népesség eltartottjainak száma csupán 80 fővel gyarapodik. Ha ezt természetes szaporodásnak vesszük, akkor is csak 3,7 %-os születési arányszámot jelent, ami valószínűleg nem fedi a valóságot. Mindezt alátámasztja, hogy a Nyírvidék című lap szerint 1932-ben Kisvárda lakosságának száma 15 057,

43 egy 1937-es irat szerint pedig „jelenleg 16000-en felül van. "** Az 1935 utáni elvándorlók, illetve családjuktól távol munkát vállalók száma ugrásszerűen megnőhetett. Már 1932-ben tudósít a Nyírvidék a munkanélküliek nagy számáról. Ekkor 217 családfő 334 családtaggal „munkaképtelen", 424 családfő 1936 családtaggal különféle közmunkálatok elvégzése ellenében kapja a lisztellátást. „Az ellátatlanok közül 35 %-t tesz ki az ipari és más foglalkozásúak száma, míg a mezőgazdasági munkások 65 %-t teszik az ínségeseknek"

45

, azaz az 1930-as népességszámmal számolva a lakosság ötödéről van szó. A község próbált munkaalkalmat teremteni, így például a főbb tereket (Flórián, Zrínyi tér) feltöltötték, utcarendezést szerveztek, szenny vízlevezető csatornákat tisztítottak stb.

46 1934-ben három helyi kereskedő 406 gazdasági munkás részére 842 pengő értékű, készpénzben visszatérítendő természetbeni segélyt adott. A szegénység mértékét jelzi, hogy a képviselőtestület 1936-ban törölte a visszafizetés terhét, mert nem tudták behajtani a fejenkénti átlag két pengőt. Az indoklás az, hogy „asegélyben részesített gazdasági munkások teljesen vagyontalanok, akik a létfenntartás legszükségesebb anyagi eszközeivel sem rendelkeznek, a segélynek rajtuk való behajtása teljes anyagi romlásukat eredményezné."

47 1937-ben pedig „Kisvárda községben a mezőgazdasági munkások és napszámosok közül előreláthatóan hatósági támogatásra szorulók száma 635 családfő 2551 családtaggal"

48

, szintén a lakosság 20 %-a. Egy 1933-ból származó adat szerint a felekezetek népkonyhát működtettek a századfordulótól kezdődően több éven keresztül az elemi iskolás gyermekek és az „ínséggel elhelyezett munkások" részére. Ez 600-700 felnőtt ember és 300-400 gyermek étkezését jelenti, akiknek a napi táplálkozása nem lett volna megoldott a népkonyhák nélkül.

49 A munka- vagy lakóhelyváltoztatás feltételezését támasztják alá a következő adatok is. 1938. február 12-én 187 43 Nyírvidék, 1932. jan. 27. sz. 3. 44 SZSZBML, V. 347. 51. cs. 45 Nyírvidék, 1932. jan. 27. sz. 3. 46 Uo. 47 SZSZBML, V. 347. 1439/1936. 48 SZSZBML, V. 347. 51. cs. 49 SZSZBML, V. 347. 50. cs.