Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

26,8 %-a élt a mezőgazdaságból, 1941-ben pedig 25,8 %-a. A változás egyik esetben sem egyenletesen történt. Az őstermelő népesség aránya 1930-ig fokozatosan nőtt, s ezután csökkent 10 év alatt 25,8 %-ra. Ezzel szemben az ipar-forgalmi népesség aránya végig csökkenő tendenciát mutat a korszakban, ami 1930 és 1941 között erősödött fel különösen. A mezőgazdasági keresők számaránya az 1910. évi 19,5 %-ról az 1941. évi 28,6 %-ra nőtt, az ipari keresők aránya az 1910. évi 35 %-ról az 1941. évi 24,9 %-ra esett vissza. A két csoport között foglalkozási átrétegződésről lehet szó, mivel 1930 és 1941 között az ipari keresők száma 21,4 %-kal csökkent, míg a mezőgazdasági keresőké 25,2 %-kal nőtt (ugyanakkor a többi foglalkozási csoportban a keresők száma max. 1 %-kal emelkedett). E két csoport arányveszteségével ellentétben az értelmiség aránya az 1910. évi 8,7 %-ról az 1941. évi 10,9 %-ra nőtt. S bár nem befolyásolja jelentősen a helyi társadalom foglalkozási szerkezetét, fontos megemlíteni, hogy 1920 és 1941 között az értelmiségi keresők száma 76 %-kal emelkedett. Kisvárda iparát a kisipar alkotta, a községben csak 1930-ban jegyeztek fel 20-nál több segédszemélyzettel működő vállalatot: egy cipészüzemet 28 segéddel és egy szeszfinomítót 33 segéddel. Ezeken kívül Kisvárda gyáriparát alkotta még a Vulkán Rt. és a Villamossági Műmalom Rt. Ezek a „gyárak" valószínűleg kezdetleges kisüzemek, ipari kisvállalkozások voltak. Például a 28 főt alkalmazó cipészüzem dolgozói segéd, munkás, tanonc és segítő családtag beosztásban végezték munkájukat — feltehetően egy nagyméretű cipészműhelyről van inkább szó, nem pedig gépekkel felszerelt gyárról. A szeszfinomító szervezettebb üzem képét mutatja az adatok alapján: 9 kereskedelmi tisztviselő, 5 művezető, előmunkás vagy altiszt, 14 segéd, 5 sofőr és szolga dolgozott itt.

37 Sajnos a többi ipari vállalkozásról nincsenek adataim, de a Vulkán és a Villamos Műmalom Rt. sem foglalkoztathatott többet 20-20 embernél. Mindkettő a Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet Rt. érdekeltségébe tartozott alapítása óta (1921, 1917). „A bank a vállalat üzletvitelének irányítására közvetlen befolyást gyakorol és megfelelő ellenőrzés alatt tartja" a Vulkán esetében, a malom vezetésében nem vett részt közvetlenül.

38 Jól példázza a kisüzemi vállalkozások helyzetét a Fried Testvérek gőzmalma, melyet édesapjuk Fried Sámuel hozott létre, feltehetően a XIX. század végén. Az üzem malom és olajütő volt egyben, 5-6 alkalmazottat foglalkoztatott. 1925-ben bővítették az üzemet, melyhez hiteleket vettek fel. 1928-ban eladósodásuk olyan mértékű lett (116 000 pengő), hogy a „Diner bank" zárgondnoksága alá került a malom.

39 1944-ben a testvérek közös tulajdona volt két lakóház és a gőzmalom a berendezéssel. Ezeknek értékét az MNB 250 000 pengőre becsülte akkor, de a testvérek közös tiszta vagyona csak 167 000 pengő volt.

40 Kisvárdán nem voltak nagyobb ipari beruházások, gyárak, üzemek. 1930 és 1941 között az önálló ipari keresők száma 20 %-kal, az ipari segédszemélyzet száma 18,6 %-kal csökkent. A város telítődése iparosokkal és a gazdasági válság együttes hatása, hogy az iparosok közül minden ötödik kénytelen volt más munka- vagy lakóhely után nézni. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy ugyanakkor az időszaki mezőgazdasági keresők aránya hallatlanul megugrott, majdnem két és félszeresére nőtt. Ez a változás Kisvárda történetében nem a városi fejlődés irányába mutat, az ipar megrekedt a céhes keretek között, munkaerő-kibocsátóvá vált, s a gazdaság egyéb ágazatai híján a mezőgazdaság szívta fel a munkaerő-felesleget. 37 Az MSK népszámlálási kötetei alapján számítva 38 MSK, 1930. évi népszámlálás 39 Uo. 40 Bodnár István (kisvárdai lakos) közlése