Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Bukovszky László: A nyíregyházi tirpákság áttelepülésére vonatkozó adatok a Sloboda című lapban

társadalmi harcnak, mely a nyíregyházi szlovákok között zajlott. Nem értették a »Trpák« szó jelentését, melyből kialakult a magyar tirpák elnevezés." — írja a szerző. Ugyanakkor említést tesz egy másik elméletről, amelyet a trpiet' (szenvedni) igéből vezet le. Nem felejti el azonban megjegyezni, hogy ez a szó népi etimológiai magyarázata. „Hogy mennyit szenvedtek a tirpákok ebben a környezetben, azt csak ők tudnák elmondani" — fejezi be a gondolatmenetet. Időközben, tavasszal az ország 18 körzetében zajlottak a toborzó nagygyűlések. A lakosságcsere-egyezmény függeléke szerint minden egyes településen a CSÁB két nyilvános gyűlést tarthatott. A lapban természetesen erről is találunk tudósításokat. Az első ilyen rendezvényre Nyíregyházán 1946. április 14-én került sor. A Sloboda egész oldalas tudósítást szentel az eseménynek Nyíregyháza nebude suchou ratolest'ou (Nyíregyháza nem lesz száraz gally) címmel. „A legnagyobb arányban elmagyarosodott város felébredt" — állítja az egyik alcím, majd így folytatja: „A múlt vasárnap 1946. április 14-én került sor a nyíregyháziak hatalmas nagygyűlésére, amely megtöltötte a Városi Színházat az utolsó helyig, úgy hogy még az ajtóban is szoronkodtak. A nyíregyháziak körében megszólalt a szlovák szív és lelkiismeret, és nyilvánosan is kimutatták, hogy ők igenis szlovákok és azok is akarnak maradni. "

8 A CSÁB részéről a gyűlésen részt vett Dániel Okáli kormánybiztos, Ondrej Ziak parlamenti képviselő és Július Dérer az evangélikus egyház konszeniora. Az összejövetelen természetesen szót kaptak a tirpákság képviselői — Karol Janov, Ondrej Pokoradsky és Márkus metodista lelkész —, akik Szlovákiából visszatérve személyesen számoltak be ottani tapasztalataikról. A rendezvény fő vendége a felsoroltak közül Okáli kormánybiztos volt. Szónoki beszédében röviden ismertette a jelenlévőkkel a csehszlovák politika három alapelvét, majd így folytatta: „A múlt hibáinak soha többé nem szabad megismétlődniük. A nyíregyházi szlováknak is rá kell döbbennie, hogy ő annak a nemzetnek a tagja, mely hősiesen harcolt a haladó szellemű népek szabadságáért a világ összes harcterén. Kiontotta vérét és hősiesen küzdött a nemzeti felkelésben a Vörös Hadsereg oldalán, és ezért minden egyes tagja öntudatosan és büszkén járhat, mint a győztes nemzet tagja." A többi vendég is hasonló értelemben próbált szólni és érzelmileg hatni az öszszesereglett tömeghez. A hallgatóság viszont nem a külföldi vendégekre volt elsősorban kíváncsi, hanem a már említett három nyíregyházi személyre. Márkus metodista lelkész volt az első, aki szót kért. Tagja volt annak a magyarországi küldöttségnek, amelyet maga Benes elnök is fogadott Prágában. „Szlovák vagyok, de elsősorban keresztény. " — mondja Márkus, majd a következő szavakkal folytatja: „A múlt hónapban sokat töprengtem afölött, hogy települjek-e át családommal. Megkérdeztem az élő Istent és eldöntöttem, hogy megyek és hívlak magammal titeket. Az Istentől kaptam ezt a feladatot, hogy én titeket átvezesselek." Beszámol azokról a megbeszéléseiről, amelyeket Csehszlovákiában folytatott a tirpákság 7 1946. máj. 5. 8 1946. ápr. 21.